Álmos Péter orvosi kamarai elnök: Aggasztó jelenség, de úgy tűnik, az fog jól járni, aki spórol a magánellátásra
Fokozatosan vonul ki az állam az egészségügy területéről, és közben a kormányzati lépésekből kirajzolódik, hogy az ellátásban a magánellátóknak nemcsak kiegészítő, hanem nagyon is fontos szerepük lesz – mondta a hvg360-nak adott interjúban Álmos Péter, a Magyar Orvosi Kamara elnöke. Egyetért Orbán Viktorral abban, hogy az egészségügyi rendszer katyvasz, a kormány irányai viszont nem egyértelműek. Az ellátás színvonala sokat romlott az elmúlt 5-10 évben, és miközben próbálják ezért a dolgozókra tolni a felelősséget, a valódi ok a pénzhiány.

hvg360: A szakorvoshiány, a hosszú várakozási idő, a szünetelő kórházi ellátások, a kórházi fertőzések és az adatok titkosítása miatt sokszor azt érezzük, hogy mindjárt összedől az egészségügyi rendszer. Mennyire vagyunk messze ettől?

Álmos Péter: Az egészségügyben nincs olyan klasszikus csőd, mint amilyen egy gyárnál, hogy leáll a termelés és bezárnak. Itt a színvonal folyamatos esése mutatja a romlást. Ez különböző mutatókból is átjön: Magyarország a megelőzhető és elkerülhető halálozások között is az utolsó között van az EU-ban, az alapvető egészségügyi mutatókban is a sereghajtók között vagyunk.

A rendszert belülről nézve pedig az érezhető, hogy komolyan romlott az ellátás színvonala az 5-10 évvel ezelőtti állapothoz képest, ez a hatás az előbbi mutatókban még nem is jelent meg. A rossz munkakörülmények romboló hatással vannak a kollégákra, sokan morális stresszként élik meg, hogy milyen ellátást tudnak nyújtani a betegeknek. Az is bizonytalanságot okoz, hogy nem tudják, fél év múlva működik-e még az osztály, ahol dolgoznak.

hvg360: Jogos érzésnek tartja, hogy sok betegnek nincs meg a biztonságérzete?

Á. P.: Sajnos a felmérések is azt mutatják, hogy a lakosság egészségügybe vetett bizalma csökken. Ez elsősorban az állami szektort érinti, pedig a kollégák mindent megtesznek, de nem ritka az a helyzet, hogy a reális lehetőségek és a szakmai optimum között jelentős különbség van. Lehet és kell is bízni az orvosban, mert mindent meg fogunk tenni, amit tudunk. Bizalom nélkül nehéz gyógyítani és gyógyulni is.

Azt viszont látni kell, hogy sok helyen nem teljesülnek a minimumfeltételek, amelyek előírják, hány orvosnak, szakdolgozónak kell lennie egy adott osztályon, és milyen infrastruktúrára van szükség. A betegutak feltöredeztek az elmúlt években, akadoznak a kivizsgálási folyamatok. Ezek befolyásolják az ellátás minőségét.

hvg360: Mit gondol, miért költ uniós szinten is kiemelkedően keveset a kormány az egészségügyre?

Á. P.: Az állam lakosonként az uniós átlag felét, 1200-1300 eurót fordítja egészségügyre az OECD statisztika szerint. Ez a fő oka annak, hogy egyre nőnek a várólisták és a kórházi adósság. Ha az állam ennyit akar az egészségügyi ellátásra költeni, akkor a lakosságnak alacsonyabb színvonalú ellátással kell beérnie, mert nincs az a reform, amivel olyan szolgáltatást kapna a lakosság, mint ahol 3000 eurót szánnak rá.

Az egészségügy ugyanis nemzetközi piacon mozog, ugyanannyiért lehet MR gépeket, gyógyszereket venni. Az egyetlen, amin érdemben spórol az állam valamennyit, azok a bérek. A magyar orvosok most kevesebb mint fele annyit keresnek, mint az osztrákok, a szakdolgozóknál pedig még rosszabb az arány.

Forrás: hvg.hu
Kelt: 2024-01-11