A korábbi ukrán frontfaluban, Hrestiscsében, egy romos önkormányzati épületben néhány szakorvos „ideiglenes klinikát” hozott létre önkéntes alapon.
„Nincs orvosunk, nincs segítség” - panaszolja a 79 éves Marija miközben megmérik a vérnyomását. „A férjemet is a katonák segítettek eltemetni. Aztán ők is elmentek. Teljesen egyedül, magam vagyok.”
Az orvosok az orosz erőktől nemrég visszafoglalt területeken több ilyen mobil vizsgáló pontot alakítottak ki a falvakban. Helyszíntől függően napi néhány tucat, de akár 250 beteget is ellátnak. Havonta egyszer igyekeznek visszatérni, hogy utókezelést biztosítsanak a betegeknek.
„A korábban megszállt területeken háziorvos még csak-csak akad, de szakorvos egyáltalán nincs” - mondja a kardiológus Bogdan. „Ez nagyon szomorú, mert gyakran szükség van a konzultációra szakorvossal. A legtöbben szemészhez, endokrinológushoz és kardiológushoz szeretnének eljutni.”
Arról az aggasztó tendenciáról is beszámolt, hogy egyre több daganatos megbetegedést diagnosztizálnak.
Az önkéntes szakorvosok többnyire hétvégén működtetik az „ideiglenes klinikákat”, mivel hétköznap Ukrajna állami és magánkórházaiban dolgoznak.