Mérnek, vágnak, de legfőképp szakítanának a szokásjogra épített intézményműködtetéssel – ígérte Takács Péter egészségügyi államtitkár a Magyar Kórházszövetség finanszírozásról szóló szerdai konferenciáján. A rendezvényen az ágazat legfontosabb vezetői próbálták meggyőzni hallgatóságukat arról, miben, miért és hogyan kell együttműködniük a rendszer szűkítésében. Így például ideje véget vetni az „ágyszám fetisizmusnak.”
Takács Péter szerint miközben az utóbbi években (2018 óta) másfélszeresére nőtt az egészségbiztosítási-alap, mégis maradt az eladósodás, csak a múlt év végén 55 milliárdos konszolidációra volt szükség. Megjegyezte ugyanakkor, az eladósodásnak csak kisebb része írható a menedzsment számlájára. Azt is pontosan ismert, hogy a rezsiköltségek növekedése mennyire nehéz helyzetet teremtett, például tavaly - a kórházszövetség belső felmérése szerint - az energiaárak 100-150 milliárd forint plusz terhet okoztak az egészségügyi intézményeknek.
Arról is beszélt az államtitkár, hogy a következő három évben a lakossági szükségletekhez igazítják az ellátórendszert. Ennek érdekében olyan ösztönzőket vezetnek be, amelyek érdekeltté teszik a kórházakat az ápolási napok csökkentésében. (A konferencián Nagy Anikó, a Heim Pál Gyermekkórház főigazgatója elmondta, most akkor is kénytelenek három-négy napra befektetni egy-egy gyereket és ellátni a hozzátartozójával együtt, ha azt a beavatkozás nem indokolja, mert különben nem kapják meg az esetért járó finanszírozást.)
Van hárommillió négyzetméternyi kórház, amelynek 30 százaléka mindig üresen áll. Ezt át kell adni a szociális szektornak, hogy az idősödéssel jelentkező ápolási feladatokat át tudják vállalni – fogalmazott Takács. Ígérte: az új finanszírozási modell rugalmas lesz, a cél, hogy hosszú távon fenntartható legyen. Így azt is elemzik, hogy az egyes intézmények körzetében élők milyen szolgáltatásokra tartanak igényt, és melyek azok, amelyekért máshová, távolabbra utaznak. A lakosság most gyakran nem a területi kórházban kér ellátást. „Meg fogjuk nézni kórházként, hogy hol érdemes műtétes szakmákat tartani és hol célszerű helyettük egynapos sebészeti osztályokat létrehozni.” Az államtitkár szerint az a hosszú távú céljuk, hogy az intézmények harcoljanak meg a betegért, ezért a finanszírozást néhány éven belül a pácienshez kötik, azaz oda megy majd a pénz, ahol őt ellátják.
Cél az is, hogy korrigálják a korábbi „osztogatások" által okozott területi és szakmai egyenlőtlenséget a finanszírozásban.
Jenei Zoltán országos kórházi főigazgató is úgy vélte, nem úszható meg, hogy minden egyes kórháznál végiggondoljak, mi az a portfolió, amit az ott élő lakosságnak nyújthatnak és mi az az ellátás, amit a megyeszékhelyen kell biztosítani. Szerinte ideje szabályozni a magán- és közellátás kapcsolatát is.
Tapasztalataik szerint a magánegészségügy „kimazsolázza” a viszonylag alacsony ellátási költséggel járó fiatal és középkorú betegeket, miközben a nehezebben és költségesebben gyógyíthatók az állami ellátórendszerre maradnak.
Úgy látja: mind a magán mind a közellátás érdeke a két szféra együttműködése.
Kiss Zsolt, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alap főigazgatójának adataiból kiderült, hogy a betegeknek kevesebb mint egy százaléka olyan, aki csak magánszolgáltatót vesz igénybe. Nagy többségük (89 százalék) viszont csak egy alkalommal járt fizetős ellátónál. Azaz a magánellátás igénybevétele eseti jellegű.