30 év egy emberöltő
Igen nehéz dolog rövid leltárt készíteni egy civil szakmai szervezet harminc esztendejéről.

Amiért mégis megteszem, az azért van, mert minden kollégánk és minden olvasónk számára szeretném világossá tenni azt a konstruktív, céltudatos építkezést, ami a Magángyógyszerészek Országos Szövetségét jellemezte az elmúlt időszakban. Tapasztalataim szerint a szakmák történetében is egyedülálló, hogy egy zárt és viszonylag kis létszámú diplomás csoport ennyire összetartó módon dolgozzon három évtizeden, egy emberöltőn át.

Az 1990. évi politikai rendszerváltáskor, a jogelőd nélküli gyógyszertár-létesítés lehetőségének megnyílását követően született a gondolat, hogy kell egy szervezet, amelyik felvállalja a változások szakmai részről való irányítását, képviseletét, a döntéshozókkal való párbeszédet. Így jött létre 1991 őszén a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége. Azonnal a figyelem fókuszába kerültünk. Rendkívüli sebességgel építettük ki a kapcsolatrendszereket: az egészségügyet és a gazdaságot, az önkormányzatokat felügyelő és irányító tárcákkal, biztosítóval, adóhivatallal, pénzintézetekkel, a hazai és külföldi gyógyszerpiaci szereplőkkel, külképviseletekkel (akkoriban még konszignációs raktárakból történt az import gyógyszerek biztosítása), egyetemi képzőhelyekkel, társszervezetekkel. A legfontosabb üzenet, hogy aktív közreműködésünkkel felépült Magyarországon egy korszerű, európai színvonalú polgári gyógyszerészet. Dokumentált tény, hogy a rendszerváltást követő inspiratív időszakban, a közvetlen lakossági gyógyszerellátás modellje a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége munkaasztalán született.

Alapvető vezérfonalnak tartjuk a közforgalmú gyógyszertárak működtetéséhez szükséges szakmai, gazdasági, jogi és etikai feltételek megteremtésének elősegítését, a gyógyszertárak, mint gazdálkodó szervezetek érdekeinek védelmét. Jelentős erőfeszítéseket vállaltunk a gyógyszerellátás szakszerűségének megőrzése, biztonságának fenntartása, a szakmai színvonal fejlesztése érdekében. Tanultunk és tanítottuk kollégáinkat arra, hogy hivatástudatunk mellett hogyan alakítsunk új kapcsolatokat, hogy munkahelyi vezetők és gazdasági szakemberek is legyünk. Ezt követően haladéktalanul és fénysebességgel építsük szellemünket, gyarapítsuk szakmai ismereteinket, hogy meg tudjunk felelni a társadalmi elvárásoknak, értelmiségi szerepkörünknek.

Határozott lépéseket tettünk a gyógyszerészi gondozási programok felépítése, a gyógyszertárak egészségcentrummá fejlesztése érdekében. Létrehoztuk a gyógyszeres terápia menedzsment első hazai fórumát, majd kialakítottuk annak intézményes és továbbképző rendszerét. Minden stratégiai kérdést megtárgyalva, nagy súlyt fektettünk a tagság informálására és bevonására a végleges szakmai álláspontok kialakításában.

Tevékenységünk kiemelt szempontja volt, és ma is az, hogy a közvetlen lakossági gyógyszerellátásban dolgozó – különösen a személyi joggal rendelkező – gyógyszerészek lehetőségei és jogai szakmai felelősségüknek és kötelezettségeiknek megfelelően érvényesüljenek a gyógyszerellátást működtető társaságok gazdasági/tulajdonosi szerkezetében. Kölcsönös előnyökön alapuló együttműködésre törekedtünk a célkitűzéseinkkel alapvetően egyetértő gyógyszerész-, orvos-szakmai és betegjogi szervezetekkel. Folyamatos, konstruktív párbeszédet és véleménycserét tartottunk fenn a parlamenti politikai pártok szakpolitikusi csoportjaival.

Az évek során folyó koncepciózus közösségi munkát lehetetlen egy rövid publikációban ismertetni, így csupán néhány, általam fontosnak ítélt állomást idézek fel.

A MOSZ megalakulása

Az első, 1991. évi találkozón részt vettek a Népjóléti Minisztérium, az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat vezetői. Fő téma: a gyógyszertár-működtetés jogi, pénzügyi, gazdasági, munkáltatói, szakmai környezete volt. Hihetetlen empatikus, inspiratív és segítő környezetben fogalmaztuk meg legsürgetőbb teendőinket. A programot záró gyógyszerész fórumon teljes egyetértésben megalakult a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége, amit a cégbíróság még abban az évben bejegyzett. Alapító elnöknek dr. Mikola Bálintot, alelnöknek Pap Endrét és dr. György Lászlót választotta a gyógyszerész közösség. Jelszavunkat is megfogalmaztuk: „Gyógyszert szed? Beszéljen a gyógyszerészével!”.

A következő évben (1992) már a képzés és a gyakorlat kapcsolatrendszere került a fókuszba. Prof. Dick Gurley (az amerikai Tennessee Egyetem dékánja), dr. Dessing Ruud (az Európai Klinikai Gyógyszerészeti Társaság elnöke), Rácz István és Stájer Géza professzorok, a gyógyszerészképző egyetemek dékánjai voltak iránymutatóak a közös gondolkodásban. Ugyanekkor a támogatás-elszámolás gyakorlati kérdéseiben dr. Botos József OTF főigazgató volt segítségünkre, míg a gyógyszergyártó és nagykereskedő cégek vezetői kereskedelmi kérdésekben adtak hasznos tanácsokat a résztvevőknek. Zártkörű könyvelői fórumot szerveztünk, megjelent a Novodata intelligens pénztárterminál rendszere, valamint Higi Gyula pécsi informatikus psyonja, amelyek patikai alkalmazásának formálásában szakértőként működtünk közre.

1993-ban már előkészületben volt a gyógyszerellátás privatizációja, ekkor 350 magánpatika működött az országban. Létrejött az egyszintű, többcsatornás nagykereskedelem. Kapcsolatot teremtettünk valamennyi gyógyszertári központ jogutód szervezete, az OTP, a KHB és más, kisebb bankok, valamint az ÁVÜ igazgatóival, vezetőivel, akik a gazdálkodás, pénzügyek és kereskedelem témakörében gazdagították ismereteinket. A felvetődő kérdések kezelésére, a tájékoztatás és a közös álláspontok kialakítása okán a MOSZ megalakította Ügyvivő Testületét, és megyei referensi rendszert hozott létre.

Ahogyan haladtunk előre, már elsajátítottuk a gyógyszertár-működtetéshez nélkülözhetetlen ismereteket, figyelmünk a szélesebb összefüggések, a gyógyszerellátás és egészségügy, a gyógyszerügy és kereskedelem, a stúdium és praktikum kapcsolatára irányult. Az országban elsőként megalkottuk a gyógyszerellátás etikai normatíváinak gyűjteményét, és az egyetemekkel való kapcsolatrendszerünkben kezdeményeztük az oktató gyógyszerészi hálózat létrehozását. Szász György professzor úr, az MGYT elnöke aktív segítségével a MOSZ és az MGYT társult szervezeti megállapodást kötött. Együttműködési megállapodás született a MOSZ és a SZAOTE, valamint a MOSZ és a SOTE Gyógyszerész Karai között új típusú, elsősorban élettani és farmakológiai szakterületi továbbképzések szervezésére. Csak hétvégeken tudtunk tanulni, hét közben napi 16 órákat dolgoztunk. Ekkor született meg a mai akkreditációs továbbképzési rendszer alapja.

A privatizáció időszaka

A MOSZ valamennyi, a gyógyszertár-működtetésben szerzett, az államigazgatási szervekkel egyeztetett és jogszabályokban rögzített tapasztalatát az 1995-ben induló, privatizációban részt vevő kollégák rendelkezésére bocsátotta. Országos Privatizációs Fórumot szerveztünk, amelyen részt vett a Népjóléti, az Ipari és Kereskedelmi, a Belügy- és Igazságügyi Minisztériumok felső vezetése, a megyei közgyűlések (mint a gyógyszertári központok és állami gyógyszertárak alapítói jogkörét gyakorló tulajdonosi szervezetek) elnökei, az OEP, a GYDSZ és az MGYK vezető tisztségviselői. E sorok írója – akkor mint négy éve működő magángyógyszerész – privatizációs igazgató minőségben, az országban elsőként vezényelte le (öt hónap alatt) Bács-Kiskun megye gyógyszerellátásának átalakulását, ahol egyetlen patika kivételével, 91 gyógyszertár került a korábbi gyógyszertárvezető tulajdonába. A nálunk bevált háromoldalú privatizációs szerződést adaptálták később a megyék és a főváros is.

Akkoriban a MOSZ is igen erős lett, hiszen önkéntes tagként csaknem másfél ezren láttak fantáziát civil szerveződésünk erejében, tapasztalatában és kapcsolatrendszerében. Jóllehet az önálló, vállalkozásban működtetett gyógyszerellátás olyan új gazdasági, pénzügyi, kereskedelmi, munkáltatói és nem utolsó sorban szakmai feladatokat jelentett, amelyekben nekünk már többéves rutinunk volt. Rentabilitást célzó programunk során monitoroztuk és fórumot szerveztünk a gyógyszertár-működtetés jövedelmezőségéről, az árrés-kondíciók javításának lehetőségeiről, részt vállaltunk az OEP-OVER ellenőrzési rendszer felépítésében. „Gyógyszertár-működtetés” elnevezéssel megalapítottuk az idén XXVI. alkalommal megrendezésre kerülő éves tavaszi munkakonferenciát. Megalapítottuk az MGYK Vállalkozói (Közforgalmú Gyógyszertár Tulajdonosi) Tagozatát, amelynek első elnöke Pap Endre lett, s amely sajnos csak néhány évig működött.

Egészségügyi menedzserképzés és gyógyszerészi gondozás

Felismerve gazdaságirányítói felkészültségünk hiányosságait, felkértük dr. doc. Simon Kis Gábor ORKI főigazgatót, az egészségügyi menedzserképzés hazai megalapítóját, ismereteink bővítésére, aki több mint 20 éven át szervezett számunkra nagy érdeklődés által övezett továbbképzéseket. Ennek köszönhetően kaptunk száznál is többen szakközgazdász diplomát a Corvinus, majd a Budapesti Közgazdasági Egyetemen. Megalapítottuk a MOSZ Közgazdasági Szakcsoportját, részt vállaltunk a „Gyógyszerügy szabályozásának átalakításáról” szóló törvény előkészítésében. Meghirdettük és az országban először lebonyolítottuk a MEP-MOSZ igazgatói fórumot, majd a MEP igazgatók és ÁNTSZ főgyógyszerészek első országos találkozóját. Az Egészségügyi és a Külügyminisztérium felső vezetésének részvételével, német, olasz és osztrák szakmai szervezetek vezetőinek közreműködésével szerveztünk fórumot, amelyen részt vett dr. Gógl Árpád miniszter és dr. Mikó Tivadar, az OEP főigazgatója. Betegjogi szekciót rendeztünk a gyógyszerellátás szociológiai aspektusainak áttekintésével, a HIETE és a MTA Szociológiai Intézete, valamint az Orvos Unió 2000 közreműködésével.

A nagyfokú érdeklődésre és a harmonikus együttműködés szándékának deklaratív kinyilvánítására figyelemmel a MOSZ megállapodást kötött az MGYT-vel és az MGYK-val közös kongresszus megszervezésére. A megállapodást „Európai integrációval összefüggő szakmai és gazdasági feladatok a gyógyszerellátásban” címmel a Mikola B.–Vincze Z.–Szabó S. elnökök triumvirátusa jegyezte. A XX. század utolsó éve adott alkalmat a magyar gyógyszerészet történetében arra, hogy a szakmatörténelem során először (és azóta sem) együtt rendeztük meg a GYOK IX. és a Congressus Pharmaceuticus Hungaricus (CPH) XI. fórumait. A kongresszus felett a FIP vállalta a szakmai védnökséget, fővédnöke dr. Göncz Árpád köztársasági elnök volt, akit személyesen kértem fel a tisztségre. A rendezvényen részt vett és előadást tartott prof. dr. Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke.

Az ezredforduló alkalmat adott a gyógyszerészet nemzetközi környezetének elemzésére, a hazai szakmai célkitűzések áttekintésére és rangsorolására. A MOSZ sorsfordítóan nevezetes éves kongresszusán, Siófokon, 11 szállodában, 3182 fő részvételével, 145 kiállító közreműködésével, aktív munkával telt a rendezvény négy napja. Hitet tettünk a gyógyszerészi gondozás hazai bevezetése mellett. Fő téma volt a gyógyszerészet jövőképe, társadalmi szerepe és az értelmiségi felelősségvállalás. Megfogalmaztuk a három meghatározó érdekérvényesítő gyakorlatot folytató szervezet, a MOSZ, az MGYT és az MGYK mozgásterét és ars poeticáját.

A Magángyógyszerészek Országos Szövetsége 10 éves jubileumán a gyógyszerészi gondozás, a diabetes, hypertonia és asthma programok felépítése került a fókuszba. Az alapító elnök, dr. Mikola Bálint javaslatára a szervezet az új feladathoz, a gyógyszerészi gondozás magyarországi felépítéséhez dr. Samu Antal személyében új, nemzetközi tapasztalattal rendelkező elnököt választott, aki két cikluson át vezette a szövetséget. A nemzetközi gyakorlat megismerésében amerikai, német, holland, olasz, osztrák, dán és izraeli vendégeink voltak segítségünkre.

Ahogyan stabilizálódott a gyógyszerellátás helyzete a hazai egészségügyi ellátórendszerben, egyre szaporodtak a feladataink, amelyekhez új eszközök hozzárendelése vált nélkülözhetetlenné. A Magángyógyszerészek Országos Szövetsége igényelte a felnövekvő gyógyszerész nemzedék gondolatait, segítségét az építkezésben. Ezzel összefüggésben Rixer Mária vezetésével hoztuk létre a szövetség Ifjúsági Fórumát, ahol fiatal kollégáink kaptak és kapnak ma is pódiumot innovatív gondolataik kifejtésére. A rendezvény mára nemzetközi és egyetemi hallgatói részvétellel bővült. Ugyanekkor megalapítottuk a mára szintén két évtizedes múltra visszatekintő „Gyógyszertár” című lapot.

Patikaliberalizáció kontra kognitív gyógyszerészi szolgáltatások fejlesztése

A gyógyszerellátás gazdasági mérete, rendezettsége és kiegyensúlyozott működése az évezred első évtizedében már az üzleti befektetői körök érdeklődését is felkeltette. Új fejezet nyílt a MOSZ történetében. A szakmától, a gyógyszerészi gondozástól visszakényszerültünk a szakmapolitikába és a gazdaságba. Ennek első megnyilvánulása volt a töretlen koncepcióval, európai színvonalon felépített magyarországi gyógyszerellátás egyes alapelveit megtámadó Gazdasági Versenyhivatali tanulmány a piaci korlátok felszámolásáról (2003). Érezhetővé vált a feszültség a szakma és a kormányzat között. Az európai uniós csatlakozással összefüggésbe hozott, a gyógyszerellátás működtetésében preferált gyógyszerészi szerepvállalást kritizáló törekvések a nagypolitika irányába fordították a figyelmet. Az új szempontok alapján, amerikai, osztrák, francia, német, svéd, norvég és angol kollégáink segítségével elemeztük a gyógyszerészek szerepvállalásával összefüggésben a nemzetközi környezetet. A parlamenti pártok egészségpolitikusainak részvételével (Mikola István, Schvarcz Tibor, Csáky András, Molnár Lajos) pedig áttekintettük az uniós harmonizációs kötelezettségeket, a szubszidiaritási lehetőségeket. A társadalmi békétlenség és bizalmatlanság légkörével összefüggő feszültségek kisugárzása az egészségügyi ellátórendszerben is tetten érhetővé vált. A parlamenti választásokat követően a neoliberális gazdaságpolitika, a globalizációs törekvések kihatásai az egészségügyben is megnyilvánultak. Folyamatossá vált a nagy ellátórendszerek reformja. A liberalizációs és piaci törekvések ágazati megnyilvánulásai máig nem kiheverhető sérüléseket eredményeztek a gyógyszerészkar számára. Amellett, hogy erőteljesen lefékeződtek a gyógyszerészi gondozás, később pedig a terápiamenedzsment fejlesztése irányában folytatott erőfeszítéseink, minden energiánkat a nemzetközileg is elismert gyógyszerellátó struktúra megtartására kellett összpontosítanunk. 2007. augusztus 20-án a MOSZ gyógyszertár-létesítési moratóriumot kezdeményezett a köztársasági elnöknél, a parlament elnökénél, a miniszterelnöknél, a parlamenti szakbizottság elnökénél és a szakminiszternél. 2008-ban született meg az Európai Bíróság határozata, amely egyértelműen támogatta Európában az általunk is megkívánt etikus gyógyszertár-működtetési modellt, és felszólította a közösség államait a szubszidiaritási lehetőségek alkalmazására. Hosszú időnek kellett eltelnie, mire érveink döntéshozói figyelemben részesültek, és sajnálatosan az ekkor kialakított status quo lényegében a mai napig fennmaradt. Bár a doktori címet hosszas erőfeszítés után megkaptuk, a liberalizációs időszak következménye a szakma presztízsvesztése és a jövedelmezőség jelentős csökkenése, egyben ezek a valós akadályai a generációs program reális érvényesítésének is.

Ebben a környezetben is mindent megtettünk szakmai programjaink folytatására, bővítésére, a kognitív gyógyszerészi szolgáltatások fejlesztésére. Az első évtized végére (2009) már több mint félezer patikában működött a metabolikus szindróma program. A MOSZ történetének legnagyobb szabású nemzetközi fórumát szerveztük meg, ahol az EuroPharm vezetői mellett holland, angol, izlandi, ír, svéd, kanadai és amerikai kollégáinkkal konzultáltunk az európai és nemzetközi gyógyszerellátás sajátosságairól. A megállapításokról szóló Záródokumentumot, mint minden alkalommal, természetesen ekkor is eljuttattuk a döntéshozók számára. A legtöbb gyógyszeres terápiát igénybevevő társadalmi csoportokat feltérképezve, meglévő szakmai programjainkat a hypertónia és a geriátria szakterületével bővítettük. Kiss István professzor úr és csapata közel évtizedes programján klinikai ismereteket oktatott és tréningeket tartott a gyógyszerészek számára az időskorról, az időskorúak betegségeiről és azok terápiájáról.

Tradíció és generációváltás

Hihetetlenül összekovácsolódott csapat a miénk. A változó világban, a változó gazdasági környezetben, a változó társadalomban, a változó egészségügyben és a változó, folyamatosan bővülő terápiás megoldásokban eligazodni, a gyógyszerüggyel kapcsolatos szervezetek segítő figyelmét folyamatosan megőrizni a közösséget szervezők és stabilan fenntartók számára heroikus erőfeszítést és felelősséget jelent. Közös sikereink és gondjaink mellett voltak közös élményeink és örömeink. Hasznos volt, amikor egymást segítettük a patikalétesítésben, amikor „várakozó” kollégáinknak adtunk muníciót a privatizációhoz. Öröm volt, amikor a Dévai Szent Ferenc Alapítvány számára a MOSZ osztálytermet létesített a rekecsini Béke Királynője Magyar Iskolaközpontban, amikor tehéncsordát (!) vettünk Böjte Csaba atya gyermekeinek, vagy éppen varrógépeket a munka nélkül élő erdélyi asszonyoknak. Nemzetközi rendezvényeinken idehoztuk a világot a kollégáknak, és jártuk a világot szakmai munícióért. Remek és jól felkészült fiatal kollégáink vannak ma is, megbecsült és stabil, megbízható szereplőivé váltunk az egészségügyi ellátórendszernek.

A Szövetségnek helyet adó előadó és a tárgyalók falain a MOSZ jeles eseményeit és az azokon részt vevő külföldi és belföldi szakmai kiválóságokat megörökítő fotók körében folyik ma is a közös munka. 30 év egy emberöltő. Igen, ez már történelem, itt már él a „genius loci”, a hely szelleme. Az elmúlt 30 év alatt figyelemmel kísértük a gyógyszerészet és a gyógyszerellátás nemzetközi és hazai alakulását. Trendeket állítottunk fel, folyamatokat elemeztünk és részt vettünk a szakmapolitikai környezet alakításában, és tesszük ezt ma is.

Számunkra, a Szövetség tagsága számára egyértelmű, hogy napjainkban a MOSZ jelentősége felértékelődik. A gyógyszerellátás terápiás súlya, szakmai felkészültségünk egyre magasabb szintje, az ellátórendszeren belüli széles társadalmi kapcsolat, a gyógyszertár-működtetésben való szerepkör erősödése, a generációváltás mind abba az irányba mutatnak, hogy indokolt egy tradícióval és tapasztalattal rendelkező, önkéntes, független, a hivatás fejlesztésének érvényesítését szorgalmazó szakmai szerveződés fenntartása és annak hatékony működtetése.

Határozott vagyok abban, hogy az eltelt három évtized tapasztalatai fontosak, azok tanulságaira a jövőben is építeni kell. Akkor bizonyítjuk egyértelműen a generációváltásba vetett hitünket, ha átadjuk a staféta botot. Nagy örömmel látom, hogy vannak olyan kollégáim, akik ugyanígy gondolkoznak, és az éveik száma jó harminccal kevesebb az enyémnél. Ők a MOSZ új vezetése, akik nem váratlanul érkeztek a feladatra. Évek során tanúsították és bizonyították elkötelezettségüket. Magas felkészültséggel, közösség iránti elkötelezettséggel, a szakma tiszteletével és az új világra nyitott optikával vállalták tisztségüket. Az eddig eltelt másfél esztendő igazolja, hogy jó és időszerű volt a váltás, kiváló örököseink vannak.

Dr. Mikola Bálint
a MOSZ tiszteletbeli elnöke

Forrás: MOSZ Info
Kelt: 2021-09-30