Kerek születésnapot ünnepel ebben az évben a hazai piac egyik legnagyobb gyógyszer-nagykereskedője. Ennek apropóján tekintettük át dr. Küttel Sándorral, a PHOENIX Pharma Zrt. kereskedelmi igazgatójával az idáig megtett utat és a cég előtt álló legfontosabb feladatokat.
Gyógyszertár: Idén 20 éves a PHOENIX Pharma Zrt. Hogyan fognak megemlékezni a jeles évfordulóról?
Dr. Küttel Sándor: Szeretnénk az ősz folyamán, méltó módon megünnepelni ezt az évfordulót, ennek lesz része a siófoki megjelenésünk is. De minden meglepetést nyilván nem lenne szerencsés már most elmondani…
Gy.: Hogyan váltak annak idején – lépésről lépésre – a gyógyszerészek mindennapjainak részeseivé?
K. S.: Bár 1996-ra datáljuk a PHOENIX magyarországi működésének kezdetét, a tulajdonképpeni megalakulás, amikor a máig családi vállalkozásként működő német PHOENIX-csoport megvásárolta a Parma Gyógyszerkereskedelmi Rt.-t, a néhai Pest megyei Gyógyszertári Központot, 1995 legvégére tehető. Cégünk, akkor már PHOENIX Pharma Rt. néven, éppen az 1996-os siófoki kongresszuson mutatkozott be először mint gyógyszer-nagykereskedő a szélesebb közönség előtt.
Ezt követően a PHOENIX a Calixot, az egykori Kecskeméti Gyógyszertári Központot is megvásárolta, majd 2000-ig több akvizíció is történt, amelyek eredményeként számos korábbi gyógyszertári központnak lettünk a jogutódja. Az új évezred elején Polgáron megvalósítottunk egy zöldmezős beruházást, és 2003-2004-re alakult ki a jelenlegi vállalati struktúra a hat telephellyel, gyakorlatilag országos lefedettséggel. Éppen ebben az időszakban, 2004-ben lettem a cég kereskedelmi igazgatója, és 2006. február 1-jétől, elődöm, dr. Duha Gabriella nyugdíjba vonulásával vettem át az igazgatóság elnöke pozíciót.
Gy.: Miért éppen Fót lett a vállalkozás központja?
K. S.: Már akkor, amikor a Pest Megyei Tanács Gyógyszertári Központja még állami vállalatként működött, kiderült, hogy az Uzsoki és a Laky Adolf utcák által határolt zuglói telep – leginkább a szűkössége miatt – sem a raktározás, sem a logisztika szempontjából nem ideális a megújuló, fejlődő gyógyszer-nagykereskedői tevékenységhez. Van olyan rendelésindulásunk, amikor a fóti telephelyről egyszerre több tucat autó gördül ki a patikai kiszállításokra; innen, Zuglóból ez nem lett volna megvalósítható.
Még az elődcégünk vásárolt egy telket Fóton, ahová a raktárbázist tervezte kiépíteni. Ez az 1990-es évek elején meg is történt. Az akvizíciókat követően logikusnak tűnt, hogy a második lépés a központ kitelepítése lesz. Ez 1996-ban zajlott le, amikor én még a Parma Produkt Kft.-nek voltam az ügyvezető igazgatója. A kiköltözést utólag is nagyon jó döntésnek tartom: a lehető legközelebb vagyunk a legnagyobb telephely életéhez, közvetlen rálátásunk van a logisztikára és napi kapcsolatban állunk az ott dolgozókkal. 17-18 kilométer távolságból mindezt nehezebb lenne irányítani.
Gy.: Milyennek látja jelenleg a hazai gyógyszer-nagykereskedői piacot saját cégük és a gyógyszerészek, azaz a konkurencia és a kínálat szempontjából?
K. S.: Ha csak az utóbbi 10 évet nézzük, nagyon sok minden megváltozott. 2006 végén elindult a piac liberalizációja, majd 2011-ben egy ezzel ellentétes irányú folyamatnak lehettünk a részesei. Mindez számos ellentmondást eredményezett, egy azonban biztos: a privatizáció óta eltelt két évtizedben a gyógyszer-nagykereskedelem teljesen átalakult, modernizálódott.
Míg 20 évvel ezelőtt alig több, mint ezer gyógyszerféleséget forgalmaztunk, jelen pillanatban több mint tízezer cikket tartunk nyilván. Mivel elképzelhetetlen, hogy valamennyi patika minden cikkből tartson raktáron, nagyon nagy szükség van arra a logisztikai, technológiai háttérre, amit a nagykereskedelem biztosít a gyógyszertárak számára. Mi naponta kétszer az ország összes pontjára el tudunk jutni a kért gyógyszerrel, és a rendelés leadásától a számlázásig gyakorlatilag minden elektronikus úton történik.
A nagykereskedők között folyamatos a verseny, ami szerintem nagyon jó a gyógyszertárak számára. Előbbiek nagyjából két csoportra oszthatók. A „nagy” nagykereskedők száma az elmúlt két évtized első felében folyamatosan csökkent: felvásárolták egymást, vagy egyszerűen megszűntek. A kezdeti, többtucatnyi nagykereskedőből mára gyakorlatilag három, a teljes spektrumot forgalmazó cég maradt, amelyek a piac körülbelül 90 százalékát fedik le.
Mellettük időről időre újabb és újabb „kis” nagykereskedők jelentek meg, amelyeknek ugyan nem nagy a piaci részesedésük, mégis úgy tűnik, hogy akik megmaradtak (tíznél is kevesebben), azok megtalálták a számításaikat. Az ő stratégiájuk láthatóan nem a teljes körű gyógyszerforgalmazásra épül.
Gy.: Jelenleg melyek a nagykereskedők előtt álló legnagyobb kihívások?
K. S.: Hogy egy jó hírrel kezdjem: a liberalizáció egyik mellékhatása a gyógyszertárak kintlévőségeinek a nagyon kedvezőtlen alakulása volt. Ez a trend a liberalizáció leállításával megfordult, és mostanra el lehet mondani, hogy a patikák gazdasági helyzete, s ezáltal a nagykereskedők biztonsága is nagymértékben javult.
A 2017. január 1-jei változások persze még rejthetnek kockázatot magukban. Ha például egy patika többségi tulajdonrészének kötelező átadása-megvásárlása kapcsán konfliktus támad a tulajdonos és a gyógyszertár személyi jogos gyógyszerésze között, ott elképzelhető, hogy nem lesz 100 százalékig biztosított a patika működése, azaz akadhatnak gondok. Remélem, ilyen minél kevesebb esetben fordul majd elő. Nekünk arra kell figyelnünk, hogy ha valahol konfliktus adódik, azt segítsünk megoldani.
Annak érdekében, hogy álljuk a versenyt a többi nagykereskedővel, folyamatosan újabb és újabb fejlesztéseket kell végrehajtanunk. Elsősorban a szolgáltatásunk minőségén igyekszünk javítani, állandóan újabb és újabb szolgáltatási formákat hozunk létre. Nálunk a legutolsó ilyen a receptek és a számlák raktározása olyan gyógyszertárak számára, amelyek nem rendelkeznek az ehhez szükséges tárolókapacitással. A határidő lejártával ezeknek az iratoknak a megsemmisítését is vállaljuk. Folyamatosan fejlődik a logisztikánk, az informatikánk; a 21. század mindenhol erről szól, a gyógyszer-nagykereskedelemben pedig különösen.
A legnagyobb előttünk (és a gyógyszerpiac többi szereplője előtt) álló kihívás a biztonsági elemek gyógyszeresdobozokon történő elhelyezése. Ez, mint ismeretes, egy kétdimenziós vonalkód megjelenítését és a dézsmabiztos csomagolást jelenti. A megvalósítás végső határideje 2019. február, vagyis már csak szűk két és fél évünk van az ezzel kapcsolatos feladatok elvégzésére.
Mi, gyógyszer-nagykereskedők nemrégiben írtunk alá egy megegyezést az étrend-kiegészítők gyártóival, a Magyar Gyógyszerészi Kamarával és a Hamisítás Elleni Nemzeti Testülettel közösen, amelyben azt vállaljuk, hogy egy olyan önszabályozó rendszert teszünk a magunk számra kötelezővé, amely a lehető legnagyobb mértékben szavatolja a patikákba bekerülő étrend-kiegészítők minőségét: hamisítási kockázatukat a legkisebb, a velük kapcsolatos biztonságot a legmagasabb szinten garantálja. Ezzel kapcsolatban is vannak még teendőink. Az ügyet nagyban segíti, hogy az OGYÉI, miután a néhai OÉTI feladatait is megkapta, mostantól a gyógyszerek és az étrend-kiegésztők piacán is ellenőrző feladatokat lát el.
Gy.: Kiállítóként a kezdetektől jelen vannak a MOSZ által szervezett országos gyógyszerészkongresszuson. Miért tartják fontosnak, hogy minden évben ott legyenek Siófokon?
K. S.: Azt valljuk, hogy mindig oda szeretnénk eljutni, ahol a partnereink vannak. Ott tudunk velük a leginkább találkozni, tanulságos beszélgetéseket folytatni. Kézenfekvő, hogy próbáltunk a gyógyszerész-rendezvényeken, és ezen belül a legnagyobb kongresszuson is jelen lenni. Előadóként is rendszeresen meghívnak, minden alkalommal igyekszem olyan előadást összehozni, amely rendhagyó, olykor formabontó módon mutatja be a szektor helyzetét, tárja a kollégák elé a rájuk leselkedő veszélyeket, hívja fel a figyelmüket az aktuális problémákra. Sajnálom, hogy érzek némi apátiát a szakmában, és a feltörekvő fiatal nemzedék véleményformáló ereje sem átütő még.
Gy.: Előadásaiból rendre kitűnik, mennyire szívén viseli a gyógyszerészet sorsát, naprakészen nyomon követi a szakma helyzetét, az ezzel kapcsolatos eseményeket. Gondolom, nemcsak a partnerség, hanem a családi érintettség okán is…
K. S.: Mint azt sokan tudják, Magyarország legrégebbi gyógyszerész-dinasztiájából származom. Ősöm, Küttel Sámuel 1716. július 25-én vásárolta meg Kőszegen a patikáját; ennek éppen most, július 25-én volt 300 éve, ami borzasztóan nagy idő. Azóta apáról fiúra szállt nálunk ez a hivatás. Az édesapám híres gyógyszerész volt, nemrégiben elhunyt édesanyám is gyógyszerész volt és a feleségem is gyógyszerész.
A feleségem máig a legközvetlenebb kritikusom. Az otthoni életünkből ugyan igyekszünk kikapcsolni a gyógyszer-kereskedelmet, de ez nem mindig sikerül. Hál’ istennek nagy a családunk, és a 13 unoka is komoly feladatot jelent, de mégis előfordul, hogy otthon is vitatkozunk szakmai kérdéseken. Ennek persze előnye is van, mert így kapok direkt visszacsatolást.
Gy.: Mit szól a Hungaropharma azon lépéséhez, hogy közvetlenül az őszi gyógyszerészkongresszus előtti időszakra szervezte meg a maga gyógyszerészexpóját?
K. S.: Minden cégnek vagy szervezetnek a saját döntése, hogy mikor, hol, milyen rendezvényt szervez. Az egy másik, nem itt és most megválaszolandó kérdés, hogy a szakma évente hány, és persze milyen rendezvényt tud eltartani. Tekintettel arra, hogy 20 évvel ezelőtt Siófokon jelent meg a PHOENIX, mi úgy döntöttünk, hogy az idén is Gyógyszerészek Országos Kongresszusát választjuk. Szeretettel várjuk partnereinket az ottani standunknál!
Tóth Tamás
A számok tükrében
- A PHOENIX Pharma hat telephelyén, 48 ezer m2 beépített raktárterületen,
egyszerre nagyjából 16-18 milliárd forint értékű gyógyszert készletez. - A cég 14,5 ezer cikket forgalmaz, tavaly összesen 163 millió doboz gyógyszert szállított ki, ami (hétköz)naponta 650 ezer dobozt jelent.
- Napi 264 járata indul a gyógyszertárakba, ennek körülbelül 40 százaléka a fóti telephelyről.
- Az autók napi 43 ezer kilométert tesznek meg, ami több, mint az Egyenlítő hossza.
- A vállalat összesen 569 dolgozót foglalkoztat.