Önök kérdezték
A XXX. GYOK előadói válaszoltak – 3. rész

A tavaly októberi, online megrendezett gyógyszerészkongresszus nézői számos kérdést tettek fel az előadóknak, amelyeknek csupán egy részét volt lehetőség akkor megválaszolni. A megszólalóktól azonban minden kérdésre igyekeztünk választ kapni: az alábbi cikkben a hazai gyógyszerész-képzőhelyek oktatói osztják meg velünk a curriculum jelenlegi helyzetével és esetleges átalakításával kapcsolatos gondolataikat.

Az államvizsgához két hónap patikai gyakorlat és egy hónap klinikai gyakorlat kapcsolódik. Nem lenne szerencsés, ha gyógyszergyári gyakorlat is szerepelne ezek között? Működik még az a gyártókkal kötött megállapodás, hogy fogadnak ösztöndíjas hallgatókat? Ha nem, lehet tudni, hogy miért nem? Mikorra várható ezen a területen valamilyen egyeztetés, előrelépés?

Dr. Bácskay Ildikó: A négy képzőhely között nemcsak a záróvizsgás gyakorlatokkal kapcsolatban, hanem minden téren folyamatos az egyeztetés. Ha bármilyen probléma merül fel az oktatásban, akkor akár a dékánok, akár a dékán-helyettesek összejönnek online formában. Csupán problémaindítónak vetettem fel, hogy hogyan lehet a záróvizsgás gyakorlatot megváltoztatni, viszont a dékánok, dékán-helyettesek és a szakmai szervezetek képviselői együtt ültünk a gyógyszerészkamarában, amikor kitaláltuk a gyógyszeripari szakmai gyakorlatot, ami negyedév második és ötödév első félévében egy kötelezően választható tárgy.

Az ipari szakmai gyakorlat csíráját elültettük, a kérdés az, hogy az ipar milyen ütemben és hány hallgatót tud fogadni. Ők sincsenek könnyű helyzetben, és a veszélyhelyzetben értelemszerűen ők sem tudták a hallgatóinkat fogadni. Összefoglalva, törekvések vannak arra, hogy az ipari gyakorlat mindenki számára sokkal inkább elérhető legyen, nem nyáron, hanem az egyetem szempontjából aktív időszakban.

A gyártókkal kapcsolatban működnek-e még ösztöndíjprogramok, és ha igen, akkor ezekkel kapcsolatban hol, kinél lehet érdeklődni?

Dr. Bácskay Ildikó: A Tevával működött egy nagyon jó ösztöndíjprogram, de az már évekkel ezelőtt megszűnt. Erre a 40 órás gyógyszeripari szakmai gyakorlatra a gyárak egy nagyon jó programot állítottak össze, és ha nem is ösztöndíjat, de utazási támogatást, illetve étkezési kiegészítést is kaptak a részt vevő hallgatók.

Szóba került az EFOP program, azon belül is képzők képzése. Az oktató gyógyszerészek hogyan tudnak ehhez csatlakozni, illetve hol tudnak érdeklődni ezzel kapcsolatban?

Dr. Somogyi Orsolya: Ezt a programot az októberi, illetve novemberi hónapokban szoktuk meghirdetni. Eddig három alkalommal került rá sor. Évente sajnos csak egyszer van alkalmunk ezt megvalósítani. A velünk kapcsolatban álló képzőhelyekre e-mailben küldjük ki a jelentkezési lehetőséget. Mindig pozitív visszajelzéseket kapunk, illetve azt vesszük észre, hogy a hozzánk csatlakozott oktató gyógyszertárak vezetőinek is igénye van erre, hiszen tényleg egy megfelelő fórum arra, hogy tapasztalatokat tudjunk cserélni.

Elsősorban a velünk kapcsolatban álló képzőket tudjuk értesíteni, hiszen az ő elérhetőségeiket ismerjük. Ettől függetlenül szívesen fogadunk olyan gyógyszerészt, aki vidékről érkezne. Sajnos az egyetemen belül még mindig kicsi a kapacitás arra, hogy ezt a fórumot többször is meg tudjuk tartani, és sokszor már azok kitöltik a létszámot, akik velünk kapcsolatban állnak. Nagyon szeretném, ha ezt a jövőben egy-egy év során több alkalommal is meg tudnánk rendezni.

Tud-e számszerű adatot mondani azzal kapcsolatban, hogy a hallgatók közül hányan csatlakoztak a felzárkóztató oktatáshoz?

Dr. Somogyi Orsolya: A curriculum elején található tantárgyaknál általában nagy a lemorzsolódás, és probléma, hogy a terápia-, illetve szakma-specifikus tantárgyakig nem feltétlenül jutnak el a hallgatók, márpedig lenne rá igényük. Élettanból a kardiovaszkuláris rész, illetve a neurofiziológia az, amit kitűztünk kiscsoportos képzésnek. Ott már kevesebb hallgató csatlakozik, inkább alkalomszerűen veszik igénybe ezeket a konzultációs lehetőségeket, hiszen már egy-egy alkalom is segít nekik, hogy fel tudjanak zárkózni.

Ellenben az általános kémiai számításokkal kapcsolatos ismeretek, konzultációs alkalmak heti gyakorisággal, stabilan 15-20 fővel szoktak menni. A szerves kémiánál pedig plusz egy előadással bővült a tematika, és a nagyelőadóban kell megtartani a konzultációt, mert az egész évfolyam nagyon szívesen eljön még egyszer meghallgatni azokat az alapinformációkat, amelyeket nem értett meg a korábbi előadáson vagy gyakorlaton. Nálunk a szerves kémia óraszáma némileg csökkent, hogy az ilyen alapozó jellegű tantárgyak, bár fontosak, de ne vegyenek el óraszámot a szakma-specifikus tárgyaktól.

Lesz-e lehetőség áthallgatásra az egyetemek között? (Ha például egy felvehető tantárgyat az egyik egyetemen oktatnak, a másikon viszont nem.) Gondolkoznak-e az egyetemek azon, hogy online formában tartsanak meg egy-egy előadást? Például egy oktató Szegeden tartja az órát, és az online követhető lenne a budapesti, debreceni és pécsi tantermekben is. Ez adott esetben az oktatókról is levenne némi terhet.

Dr. Fittler András: Az egyetemközi együttműködések nemzetközi szinten már tartalmaznak ilyen megoldásokat. Igazából az a kérdés, hogy ezek milyen tárgyakat érintenek. Olyan szempontból egy kicsit bonyolult a helyzet, hogy a különböző karokon nem feltétlenül ugyanaz a nomenklatúrája, a kreditértéke és a tartalma az egyes tárgyaknak. Ennek a témának két vetülete van. Az egyik, hogy a hallgatóknak van-e idejük plusztárgyakat hallgatni azokon felül, amiket eleve hallgatnának. A másik, hogy kötelező vagy választható tárgyakról van-e szó. Szinte biztos vagyok abban, hogy választható tárgyak kapcsán nyitott kapukat döngetünk, a kötelező tárgyak esetén pedig ez egyelőre még nem volt prioritás, de most, hogy beléptünk az online világba, ezen is el lehet kezdeni gondolkodni. Nem lehetetlen, de ez most egyik egyetemen sem stratégiai kérdés.

Az expediálás során gyakran merül fel problémaként, hogy a gyakorlaton lévő hallgatók nem tudják, melyik készítmény receptköteles és melyik nem. Tervezik-e az egyetemek, hogy ezzel kapcsolatban indítanak valamilyen felzárkóztató különórát?

Dr. Somogyi Orsolya: Különórát erre sajnos nem lehet áldozni, de a gyógyszerészi gondozást próbáltuk az idei tanévre felfejleszteni, és egy teljesen új perspektívát adni neki. Nagyon sok olyan e-learning gyakorlófeladatot készítettünk a hallgatóknak, és ez a gyógyszerészi gondozás vizsgánknak is része, hogy a készítményt a hatóanyagnévvel kell párosítaniuk. Ez arra is alkalmat ad nekik, hogy tisztában legyenek azzal, melyik gyógyszer vényköteles és melyik vény nélküli, ugyanis a feladatoknak két nagy csoportja van: a hallgatók a vényköteles, illetve a másik kategóriában is tudnak gyakorolni. Nyilván nem tudjuk tőlük valamennyi olyan készítményt megkérdezni, amelyekkel a patikában ténylegesen foglalkozunk; első körben top százas listákat készítettünk nekik azokból a vényköteles és OTC-készítményekből, amelyeket feltétlenül érdemes ismerniük. Ezek részben forgalmi alapú, részben pedig olyan listák, amelyek a terápiás területeket is lefedik. A célunk, hogy a kilencedik félév alatt a hallgatók valóban gyakorlatias tudásra tehessenek szert.

Dr. Fittler András: Nálunk két szemeszteren keresztül megy egy órasorozat, ami csak a vény nélküli készítményekre fókuszál, és termékismeret-irányultságú. Valószínűleg minden egyetemen van olyan tárgy, amelybe ilyen jellegű ismereteket integrálnak. Erre vannak jó példák, akár versenyek, akár szituációs gyakorlatok révén. Tény, hogy erre minél nagyobb hangsúlyt kell fektetni, hiszen az officinai munka során a gyógyszerésznek leginkább az OTC termékkörben van önálló kompetenciája.

Az orvos-asszisztensek számára elindítottak egy képzést, amelynek elvégzése után ők is felírhatják a krónikusan szedett gyógyszereket a betegeknek. Vajon nekünk, gyógyszerészeknek miért nem indul ilyen jellegű képzés? Ez a mi kompetenciáink közé is beférne… Tervezik-e erről az egyeztetést az illetékes minisztériummal?

Dr. Csupor Dezső: A kar álláspontját nem ismerem, de én nem ebben látom a jövőt. Ha azt akarjuk, hogy ne kis orvosoknak tekintsenek bennünket, akkor nem azon kellene igyekeznünk, hogy az orvosoktól átvegyünk feladatokat, hanem a saját kompetenciáinkat kell minél magasabb szinten gyakorolnunk.

Dr. Fittler András: Ha mindenki magába néz, a gyógyszerrendelés olyan felelősséggel jár, amit nem biztos, hogy minden kolléga szívesen felvállalna. Ez egy külön képesítés az orvosok részéről, az ő kompetenciájuk, én a sajátunkat tartanám elsődlegesnek. Először otthon tegyünk rendet, és esetleg utána gondolkodhatunk másban.

Dr. Bácskay Ildikó: Én is csatlakozom az előttem szólókhoz. Az előadások alatt végiggondoltam, milyen sok fontos kompetenciája van egy gyógyszerésznek. Minden területen, a közforgalomban, a gyógyszeriparban, vagy kórházi-klinikai gyógyszerészként. Ezeket kell felelősségteljesen elvégezni, illetve felismerni, hogy önbizalmat kapjunk, mert úgy gondolom, hogy a gyógyszerész szakma egy kicsit önbizalom-hiányos. Saját magunknak kellene azt sulykolni, hogy felelősségteljesen, sok kompetenciával rendelkezve tudjuk ezt a hivatást művelni.

MOSZinfó

(folytatjuk)

Forrása: MOSZ Info
2021-02-21