Az igazság pillanatai

„Kereskedők vagy egészségügyi szakemberek a gyógyszerészek? – teszik fel maguk a szakma képviselői is a kérdést újra és újra, hiszen valóban kettős szerepben vannak: a gyógyszer áru, ugyanakkor speciális áru, amelyet csak ilyen irányú végzettséggel és képzettséggel rendelkező személy, gyógyszerész vagy gyógyszerkiadó szakasszisztens tud megfelelő biztonsággal és hatékonysággal expediálni a betegnek. A kormányzat azonban most világosan értésére adta e hivatás képviselőinek, hogy minek is tartja a gyógyszerészetet.

Az 500 ezer forintos kérdés

„Ebben az embert próbáló nehéz helyzetben, amit a koronavírus-járvány elleni védekezés jelent, fokozottan számítunk a gyógyszerészek helytállására, hiszen most valóban elengedhetetlen az egészségügyi ellátórendszer szereplőinek az együttműködése – jelentette ki a tára mellett dolgozó szakembereknek írt, 2020. március 21-i keltezésű levelében Prof. Dr. Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere. – A szakmai elhivatottság, amivel nap mint nap a betegek szolgálatában állnak, most még nagyobb értéket jelent, mint a korábbi, jól kiszámítható, megtervezhető hétköznapokban. A gyógyszerészek és a gyógyszertárak dolgozói emberségből és alkalmazkodásból eddig mindig jól vizsgáztak.”

A szaktárca vezetője arra kérte a gyógyszerészeket, hogy a rendkívüli helyzetre való tekintettel továbbra is mindent tegyenek meg a gyógyszertárak zavartalan működtetése érdekében. „Kérjük, hogy kísérjék figyelemmel a kormányzati intézkedéseket, illetve a tisztifőorvos és a tisztifőgyógyszerész iránymutatásait, és segítsék a lakosság nyugalmának megőrzését! Köszönjük Magyarország lakosságának érdekében végzett lelkiismeretes munkájukat és kitartásukat!” – hajtott fejet a gyógyszerészek teljesítménye előtt az EMMI első embere.

„Azt a heroikus küzdelmet, amelyet néhány kórházban már most, és később sajnos majd vélhetően az egészségügyi szektor egészében fognak az egészségügyi dolgozók vívni, azzal is szeretné a kormány elismerni, hogy bruttó félmillió forintot biztosít az idei évben, valamikor a nyár elején az egészségügyi dolgozók számára. Valamennyi egészségügyi dolgozó számára” – jelentette be Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter az április 4-i kormányinfón.

Mindezek a koronavírus-járvány kezdeti időszakában történtek, amikor valóban rendkívüli terhelés nehezedett az ország vezetésére és a frontvonalban dolgozó egészségügyi szakemberekre, így a gyógyszerészekre is.

Nyár elején aztán jött a hidegzuhany. Ugyancsak Prof. Dr. Kásler Miklós jelentette be: az egészségügyi dolgozók július 1-jével kapják meg a bruttó 500 ezer forintos juttatást. Hozzátette, egyszeri bérkiegészítésről van szó, ami 160 ezer embert érint. Az általa említettek között azonban hiába keressük a közforgalomban dolgozó gyógyszerészeket. Felsorolni is hosszú lenne, ki mindenki részesül ebben az elismerésben; ahhoz képest, hogy a patikában a saját egészségüket is veszélyeztető szakemberek nem, kifejezetten abszurd, hogy azokat is megilleti a teljes összeg, akik fizetés nélküli vagy betegszabadságon, állásidőn, illetve gyesen, gyeden vannak.

A lényeg, hogy az összegre a közfinanszírozott ellátásban dolgozók jogosultak (az intézeti gyógyszerészek is), amiről eddig valamiért nem esett szó. Kommunikációs baki? Vagy mézesmadzag azoknak, akiknek a helytállására nagyon is számított a kormányzat, ám a köszöneten kívül mással nem kívánta honorálni a munkájukat?

Számos gyógyszerész állítja, nem a bruttó 500 ezer forint a lényeg (bár legtöbbjük számára az is plusz egyhavi fizetést jelentene), hanem maga a döntés, amely azt üzeni országnak-világnak és maguknak az érintetteknek is: a döntéshozók a gyógyszerészetet nem tekintik az egészségügy részének. Holott nagyon is az.

Már az 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről is egyértelműen fogalmaz: „Egészségügyi dolgozó: az orvos, a fogorvos, a gyógyszerész…” A 2006. évi XCVIII. törvény 2.§ (3) szerint „A gyógyszertár egészségügyi szolgáltatást végző egészségügyi intézmény”. A gyógyszerész – hasonlóan az orvosokhoz és a fogorvosokhoz – orvostudományi egyetemen szerez diplomát, és azt követően doktori címet kap. Mindezeken túl a gyógyszerésztársadalom 2010 óta a kormányzat stratégiai partnere.

„Miért maradtak le a gyógyszerészek a listáról?” – tették fel a kérdést a Magyar Nemzet hasábjain az emberi erőforrások miniszterének. Prof. Dr. Kásler Miklós elmondta, a gyógyszerészek ugyan szerepeltek a kormány elé terjesztett javaslatban, de kérdőjellel, mert az ágazat eleve nagyon magas, huszonöt százalékos haszonnal dolgozik, ráadásul az üzletek vállalkozási formában szolgáltatnak és a tulajdonosok csaknem egyharmada külföldi. Plusz a gyógyszertárak egyébként is azt tették, amit járvány nélkül is tettek volna.

A fenti állítás pontatlanságait Lukácsné dr. Fodor Enikő, a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége elnöke és dr. Hankó Zoltán, a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke is nyílt levélben cáfolta. A részletes, az ágazati vezetéshez is eljuttatott gazdasági kimutatásokból hosszú évek óta nyomon követhető, hogyan alakul a patikák jövedelmezősége. Az átlag árrés jelenleg 10-11 százalék körül mozog, ami természetesen nem azonos a haszonnal, ebből kell ugyanis fizetni az alkalmazottak bérét és a vállalkozás minden egyéb kiadását. Ami ezek után marad, azt „teheti zsebre” a tulajdonos.

A 2011-ben életbe lépett jogszabály értelmében – a már akkor is működő patikai vállalkozásokban – a gyógyszerészi tulajdoni hányadnak 2014. január 1-jéig meg kellett haladnia a 25, 2017. január 1-jéig pedig az 50 százalékot. A gyógyszerésztársadalom „megdöbbenéssel értesült” az EMMI vezetőjének nyilatkozatából arról, hogy a patikák egyharmada jelenleg is külföldi (!) kézben van, és így a gyógyszertárak tényleges tulajdonosi szerkezete nem felel meg a törvényi előírásoknak. „Ha a gyógyszertárak tényleges tulajdonosi szerkezetével probléma van, az ágazati vezetés feladata a jogszabályi előírások érvényesítése mind a tulajdonlás, mind a gyógyszertár-működtetés területén” – írja ezzel kapcsolatban dr. Hankó Zoltán.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma válasza sem sokáig váratott magára. „Indokolatlanul bírálta a kormány döntését a gyógyszerészi kamara elnöke” – írták közleményükben, majd megvédve a tárcavezető fenti állításait, kijelentették: „Elvárható, hogy azok a gyógyszertári hálózatok, nagy patikák – amelyek 25 százalékos vagy annál is magasabb haszonkulccsal működnek – tulajdonosai valamit juttassanak ebből a haszonból egyszeri jutalomként alkalmazottaiknak”.

A gyógyszerészek valóban vállalkozás formájában működtetik a gyógyszerellátást. Az elmúlt három évtizedben minden mobilizálható eredményüket a műszaki/technikai és gyógyszerészi szolgáltatás-fejlesztésbe fektették. Nincs olyan egészségügyi szakmai, nemzetközi fórum, amelyik ne ismerné el ezt a sikert. Az ínséges időkben a patikatulajdonosok nem bocsátották el „alkalmazottaik” egy részét, hogy aztán munkahelyteremtő állami forrással vegyenek fel helyettük újakat. Nem is tehetik, hiszen köti őket a létszámnorma. A koronavírus-járvány idején napi 12-15 órát dolgoztak, húszméteres sorok álltak a patikák előtt. Mindenkit személyesen fogadtak és láttak el gyógyszerrel, tanáccsal, útmutatással. A hihetetlenül magas kontaktusszámból adódóan maguk, munkatársaik és családjuk egészségének védelme anyagi, fizikai és mentális értelemben is rendkívüli erőfeszítést igényelt.

Sok gyógyszerész úgy látja, ebből a vitából a szakma már nem tud jól kijönni. Mint ahogy az előzőeket, ezt a békát is le kell nyelni. Amit a szakma megtehetett, hogy jelezte álláspontját a döntéshozók felé. Ugyanakkor jóleső érzés volt megtapasztalni több társszervezet és piaci partner – például a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság, a Magyar Orvosi Kamara és a Phoenix Pharma – szolidaritását, hallani biztató szavaikat. Amelyekre szükség is volt, ugyanis az első pofonnal szinte egy időben érkezett a második.

Kiskereskedők nagy zöld kereszttel

A Magyar Közlönyben ez év április 14-én látott napvilágot, és május 1-jén lépett hatályba a kormány 109/2020. (IV. 14.) számú rendelete „A Gazdaságvédelmi Akcióterv végrehajtása érdekében a Járványügyi Alap feltöltését szolgáló kiskereskedelmi adóról”. Minden olyan tevékenységet ide soroltak, amelyek esetében a vevő magánszemély is lehet, ennek alapján a gyógyszer-kiskereskedelmi tevékenységet végző gyógyszertári vállalkozás is adóalanynak minősült.

A különadó alapja az adott vállalkozásnak „a veszélyhelyzet megszűnésének napjáig terjedő időszak bármely napját magában foglaló teljes adóévi, a rendelet szerinti tevékenységéből származó nettó árbevétele”. Az adóalap minimuma 500 millió forint, e felett sávosan kell fizetni: 30 milliárd forintig az éves nettó árbevétel 0,1 százalékát, 30 és 100 milliárd forint között a 0,4, afölött pedig a 2,5 százalékát.

Ezzel párhuzamosan a kormány április 28-án terjesztette a Parlament elé „A kiskereskedelmi adóról” című törvénytervezetet. A jogszabály ugyanazokra a tevékenységi körökre vonatkozik, mint amiket a kormányrendelet is nevesített, és az adó mértéke sem változott. A különbség annyi, hogy ez az adónem így elveszti a szükséghelyzetből adódó egyszeri jellegét, és állandó kötelezettségként lesz jelen a vállalkozások életében.

„A fenti döntések nem a bruttó 500 ezer forintról, illetve a kiskereskedelmi különadó megfizetésének kötelezettségéről, hanem e hivatás szerepének, helyének kormányzati megítéléséről szólnak.”

Az MGYK már a rendelet kihirdetésének napján kérte Prof. Dr. Kásler Miklóst a korrekcióra, jelezve, hogy bár a patikák valóban kiskereskedelmi tevékenységet folytató gazdasági vállalkozások, a gyógyszertárak által végzett lakossági gyógyszerellátás egészségügyi szolgáltatás, amelyet a gyógyszertárak mint egészségügyi intézmények végeznek.

Ezt erősítette meg a Hálózatban Működő Gyógyszertárak Szövetsége is, amely azzal a kéréssel fordult a Pénzügyminisztériumhoz, hogy vizsgálják felül a kiskereskedelmi adóról szóló törvényjavaslatot, és mentesítsék a gyógyszertárakat ennek az adónemnek a folyamatos megfizetése alól.

Mint írták, a HGYSZ tudomásul vette az egyszeri kiskereskedelmi adó kivetését, mivel fontosnak érezte, hogy a gyógyszertárak is hozzájáruljanak a Járványügyi Alaphoz. Azt viszont a szövetség már méltánytalannak érzi, hogy az alapvető, kiemelt egészségügyi szolgáltatást nyújtó patikákat is kötelezik a kiskereskedelmi adó folyamatos megfizetésére.

Ők is hangsúlyozzák, hogy a Gyógyszer-gazdaságossági törvény szerint a patikák „egészségügyi szolgáltatást végző egészségügyi intézmények”. A hagyományos kereskedelmi egységektől eltérő rendszerben működnek, azoknál sokkal szigorúbb előírásoknak kell megfelelniük. A patikák alapvető feladata az olyan egészségügyi szolgáltatások biztosítása, mint például a gyógyszerek tanácsadással egybekötött kiszolgáltatása, a magisztrális gyógyszerkészítés és a gyógyszerészi gondozás. Ezek alapján nehezen értelmezhető – írják –, hogy a kiskereskedelmi különadó alanyainak meghatározása során a kormányzat miért tekinti a gyógyszertárakat kiskereskedelmi egységnek.

Prof. Dr. Horváth Ildikó egészségügyért felelős államtitkár a Magyar Gyógyszerészi Kamarának címzett levelében közölte, az EMMI javasolja a Gazdaság Újraindításáért Felelős Akciócsoportnak, hogy a gyógyszertárak esetében tekintsenek el a különadó megfizetésétől. A szakpolitikus szerint érthető, hogy a rendelkezés ellenérzést váltott ki a gyógyszertárakat működtető vállalkozásoknál, mivel a patikák a koronavírus-járvány idején is a lakosság szolgálatában, a betegek érdekében, súlyos többletterheket vállalva végezték munkájukat.

Időközben ismertté vált Izer Norbert adóügyekért felelős államtitkár álláspontja is, aki szerint „semmilyen szempontból nem indokolható, hogy a kiskereskedelmi tevékenységet végző vállalkozások egy részét, így például a gyógyszertárakat – az értékesített áru jellegére figyelemmel – a szabályozás hatálya alól kiemeljük. Ezen túlmenően az egyes kiskereskedelmi tevékenységek – az értékesített áru jellegére tekintettel megvalósuló – eltérő adójogi kezelése, és így a gyógyszertáraknak a kiskereskedelmi adó hatálya alóli kiemelése az uniós versenyjogi és állami támogatási szabályokkal is ellentétes lenne. (…) A gyógyszertárak a gyógyszerek mellett több olyan terméket is forgalmaznak, amelyek, vagy amelyek helyettesítő termékei a drogériákban (vagy nagyobb áruházakban) is kaphatók, így uniós jogot sértő lenne a gyógyszertárak számára e kiskereskedelmi egységekhez képest eltérő adójogi elbánás biztosítása.”

A kamara elnöke ezt követően felteszi a kérdést Izer Norbertnek: ha indoklása a kormány álláspontját tartalmazza, és a döntéshozók a gyógyszertárakra a továbbiakban kiskereskedelmi egységként tekintenek,

  • erkölcsileg elfogadható-e a gyógyszertárakat hatósági döntéssel, ellentételezés nélkül ügyeletre és/vagy készenlétre kötelezni, vagy hatóság által hozott határozatban előírni a nyitvatartási időt?
  • Lehet-e kiskereskedőként kötelezni a gyógyszertárat veszteséges termékek értékesítésére (lásd a drága gyógyszereket, amelyek esetében a jogszerűen érvényesíthető árrés a banki átutalási költséget sem fedezi)?
  • Erkölcsileg elfogadható-e olcsóbb – és ezáltal kisebb árrés-bevétellel járó – gyógyszer helyettesítését jogszabályban előírni?
  • Lehet-e magisztrális gyógyszer készítésére kötelezni a gyógyszertárat, miközben az veszteséges tevékenység?

Mint az ma már tudható, a kiskereskedelmi adó mindössze 337 gyógyszertárat érint, és az állam ebből származó éves bevétele várhatóan 160 millió forint lesz. „Ezek a gyógyszertárak a különadót minden bizonnyal komolyabb megrázkódtatás nélkül ki fogják tudni fizetni. Ugyanakkor az intézkedés és az érvelés a teljes gyógyszertári ágazatot és az összes ott dolgozó gyógyszerészt mélységesen sérti, és a liberalizációs időszak kormányzati szemléletét idézi” – állapította meg az MGYK elnöke.

A legutolsó, ezzel kapcsolatos megbeszélés végén a Pénzügyminisztérium képviselői jelezték: az érveket megértették, de már nincs lehetőség a korrekcióra, ugyanakkor a gyógyszerészetre továbbra is az egészségügy részeként tekintenek. A Parlament végül június 3-án, a lényeges kérdésekben változatlan tartalommal szavazta meg a törvényt.

A fenti döntések nem a bruttó 500 ezer forintról, illetve a kiskereskedelmi különadó megfizetésének kötelezettségéről, hanem e hivatás szerepének, helyének kormányzati megítéléséről szólnak. A fentiek alapján a gyógyszerészek bármennyire is egészségügyi szakembernek tartják magukat, a döntéshozók szemében egyszerű kereskedők.

A kormányzat láthatóan nincs tisztában a gyógyszerésztársadalom hallatlan és folyamatos erőfeszítéseivel. Nem látja, merre tart a világ. A döntéshozóknak észre kellene már venniük, hogy a rendkívül magas számú társadalmi kontaktus, a szakszerű gyógyszerellátás milyen hihetetlenül komoly egészségnyereséget produkál – jelenleg önerőből – az amúgy igen leterhelt egészségügyi szolgáltató rendszerben.

„A kormányzat láthatóan nincs tisztában a gyógyszerésztársadalom hallatlan és folyamatos erőfeszítéseivel.”

Forrása: MOSZ Info
2020-07-30