Jövőkép-találkozó
Fórum a generációváltásról

A Gyógyszerészek XXIX. Országos Kongresszusa pénteki napjának délutánján, az Ifjúsági Fórum versenyelőadásainak eredményhirdetése után kezdődött a „Jövőkép-találkozó – Fórum a generációváltásról” elnevezésű programunk. Itt, kihasználva az IF résztvevőinek, a szegedi és a debreceni egyetem gyógyszerészhallgatóinak a téma iránt tanúsított érdeklődését, kiegészülve a kollégák részvételével, több szemszögből is megvizsgáltuk a gyógyszerészi karrierlehetőségeket.

A résztvevőket több csoportra osztottuk, az alapján, hogy tulajdonos gyógyszertárvezetők vagy olyan beosztott gyógyszerészek, akik tulajdonosok szeretnének lenni, gyógyszerészhallgatók, akik patikában (akár vezetőként, akár a későbbiekben tulajdonosként) vagy a gyógyszerészet más területén képzelik el a jövőjüket. Mindegyik csoport kapott egy vezetőt, akinek a segítségével az adott terület aktuális kérdéseit, fő problémáit és a lehetséges megoldásokat tekintették át. Gondolataikat kulcsszavakban rögzítették, majd mindegyik csoport megosztotta gondolatait a többi résztvevővel, amelyet a témához kapcsolódó közös beszélgetés követett. A továbbiakban a csoportok vezetőinek rövid összefoglalója következik.

Dr. Fischer Anna – tulajdonos gyógyszertárvezetők

Csapatunkkal a bennünket érintő mindennapos problémákat vitattuk meg. Elsőként a jelen lévő gyógyszerészhallgatókat kérdeztük meg későbbi terveikről. Meglepően kevesen gondolkoznak közülük a gyógyszertáron belüli munkavégzésen. Ezen a vonalon elindulva gondoltuk át az ágazatot érintő munkaerőhiányt, azt, hogy mennyire nehéz most gyógyszerészt találni állandó munkára a patikába. És ha találunk is, a kollégának – teljesen indokoltan – magas fizetésigénye lesz, amit nem könnyű összefésülni a jelenlegi dolgozóink fizetésével, és nehéz ennek az összegnek a kitermelésére forrást biztosítani. Plusz lehetőségeket nem nagyon láttunk a forgalom növelésére, sokkal inkább a költségoptimalizáláson és akár nagykereskedői, akár gyártói kedvezményeken keresztül képzeltük el a pluszforrás megteremtését.

Beszéltünk a szabadságok kivételének nehézségéről, és a helyettesítő gyógyszerészek problémaköréről is. Szóba került a kollégák közötti kapcsolattartás hiánya és az utódlás kérdése is. Nemsokára elérkezünk egy olyan időszakhoz, amikor a jelenlegi gyógyszertárvezetők generációja nyugdíjba megy, és új vezetőkre lesz szükség. Volt, aki ezzel a lehetőséggel nagyon pozitív módon tudott élni, de olyan is akadt a teremben (nem a mi csoportunkban), aki csalódottságát fejezte ki amiatt, hogy eddig nem tudott gyógyszertárhoz jutni.

Összességében egyező gondolatokat és közös problémákat tudtunk megfogalmazni. A többiek felvetései is nagyon érdekesek voltak számunkra, úgyhogy mindenki hasznos gondolatokkal távozott a találkozóról.

Dr. Dér Péter – nem tulajdonos gyógyszertárvezetők

Amikor a vezető úgy irányít, hogy nem rendelkezik jelentős tulajdoni hányaddal, előbb vagy utóbb felmerül benne az igény, hogy szeretne valamekkora tulajdonrészt magáénak tudni. Tulajdonosként ugyanis sokkal inkább a sajátjának érzi a vállalkozást, és tartósabban ragaszkodik hozzá.

Ehhez az szükséges, hogy megfelelő agilitással és bátorsággal rendelkezzen ebben az irányban. Természetesen elvárt, hogy ha már vezető, gazdasági szemlélettel is rendelkezzen, így ugyanis egyértelmű, hogy a tulajdonlás számára egyben befektetés is, vagyis annak a megtérülését belátható időn belül várja. Maga a tulajdon nem csak olyan szempontból fontos számára, hogy elmondhassa: az enyém!

Fontos, hogy rendelkezzen bizonyos mennyiségű kapcsolati tőkével: hogy tudja, melyik patikához miként lehet hozzájutni, és ha ez lehetővé válik, akkor azt miből valósítsa meg. Ezeknek a feltételeknek a teljesüléséhez (sajnos) a megfelelő ember(ek) ismerete is szükséges. Emellett pedig a tulajdonolt vállalkozás érdekeinek védelmében sem elhanyagolható ez az oldal.

Említésre került az anyagi háttér is. A Patika Hitelprogram és Patika Tőkeprogram ellenére egy vállalkozás, főleg, ha teljes tulajdonoscseréről vagy nagyobb átalakulásról van szó, az elején veszteséget is termel, amire fel kell készülni. Ahogy azt a rendezvényen is megfogalmaztam: „A családi ezüstöt is be kell dobni.”

A végére hagyva a legfontosabb dolgot, ha minden összeáll, ha van pénz, patika és akarat, elengedhetetlen, hogy az illető mögött egy támogató család álljon. Ez kiemelten igaz, ha az illető gyógyszerész nő, hiszen a nőknek családanyaként, feleségként, az általános társadalmi berendezkedés szerint otthon is helyt kell állniuk. (Hazánk gyógyszertárvezetőinek jelentős többsége nő és sikeres üzletasszony, fel sem merül bennünk, hogy egyszerre mennyi mindenre van gondjuk.) De férfiként sem elhanyagolható a veszélye annak, ha az esetleges túlórák párkapcsolati szakítást eredményeznek. Összességében, az első időszakban a patika kerülhet a fontossági sorrendben az első helyre, és csak idővel fogja tudni az újdonsült tulajdonos ezt hátrébb sorolni. Legalábbis remélhető, de mindenképpen ez lenne a kívánatos.

Dr. György Péter – gyógyszerészhallgatók, akik (kezdetben) nem a közforgalomban képzelik el a jövőjüket

Csapatomban, számomra meglepő módon többségben voltak azok, akik nem a közforgalomban terveznek dolgozni (17 hallgató). A beszélgetést azzal kezdtem, derítsük ki, hogy milyen változtatásokra lenne igényük a patikai munka kapcsán, hogy meggondolják magukat, és mégiscsak a közforgalomban helyezkedjenek el. Érdekes volt, hogy a fiatalok a szakma mely szegmensében szeretnének dolgozni: a legtöbben a gyógyszergyártás, páran a klinika/oktatás, néhányan a kereskedelem, ketten pedig a kutatás területén. Ami számomra jó hír volt, hogy az egyetem elvégzése után szinte senki nem akar külföldre menni dolgozni.

Az igények címszavakban, témakörökbe szedve:

Társadalmi megítélés
A megbecsülés kapcsán a résztvevők főleg társadalmi megbecsülésre gondoltak. Sokan jelezték, hogy az ismerőseik diplomás boltosnak tartják a gyógyszerészeket.

Munkavégzés
Örülnének, ha eldönthetnék, hogy a patikán belül csak a gyógyszerkészítéssel vagy expediálással szeretnének foglalkozni. Izgalmas feladatnak tartják az egyedi, betegre szabott gyógyszerkészítést.

Gyógyszerész-beteg kapcsolat
A hallgatók pozitív lépésnek tartanák, ha a gyógyszerészi munkában még hangsúlyosabb szerepet kapna a beteg-edukáció. Ennek kapcsán félnek a patikarobotok elterjedésétől, ugyanis ha nem a beteg-edukáción van a hangsúly, akkor akár az ő munkájukat is lehet robottal helyettesíteni. Pozitív aspektusként itt is felmerült a betegek gyógyszerelésének egyénre szabása.

Bér
A csoport tagjai fontosnak tartják a végzett munkával arányos bérezést (nagy forgalmú patikák betegdömpingje kontra kis forgalmú patikák). Leginkább azt szeretnék elkerülni, hogy a nagy forgalmú gyógyszertárak „kizsákmányolják” őket. Lényegesnek gondolják a bérlépcső alkalmazását: akárcsak a nagyobb cégeknél, egy bizonyos idő elteltével a gyógyszertárban is legyen lehetőség magasabb fizetési kategóriát elérni, és feljebb jutni a ranglétrán. Az egyetemi képzés alatt is legyen lehetőség arra, hogy alkalmazottként dolgozzanak, és ezért hivatalosan is bérezzék őket, amiből aztán a fizetős tanulmányaikat tudják finanszírozni. A vállalati kultúra ugyan nem tartozik szorosan ide, ám kiderült, hogy a résztvevőknek igényük lenne csapatépítésre és különböző oktatási, továbbképzési lehetőségekre.

És ezek után jött  a nagy fordulat: amikor feltettem a kérdést, hogy elképzelhetőnek tartják-e, hogy később visszatérnek a közforgalomba, nagy meglepetésemre a jelen lévők elsöprő többsége igennel felelt. Ennél csak az volt meglepőbb, amikor elmondták, hogy ha lehetőségük lenne patikatulajdonossá válni, akkor biztosan a közforgalmat választanák.

Tulajdonlás
A hallgatók világos és megbízható információkat szeretnének kapni a tulajdonvásárlás finanszírozásával kapcsolatban. Fontosnak tartanának egy kidolgozott eljárásrendet a tulajdonszerzésre, ehhez kapcsolódóan viszont hiányolják a biztonságos tervezés és a tőke nélküli patikához jutás lehetőségét.

Összefoglalásképpen az a benyomásom, hogy ha a fiatalok világos képet kapnának egy olyan életpályamodellről, amelynek a végén patikatulajdonosokká válhatnának, akkor közülük többen kezdenének dolgozni a közforgalomban.

Dr. Horváth Ákos Márk – fiatal gyógyszerészek és gyógyszerészhallgatók, akik a későbbiekben szívesen lennének gyógyszertárvezetők és tulajdonosok

Korábban is tudtuk, hogy nehézségekbe ütközik a fiatal gyógyszerészek tulajdonszerzése, de a Gyógyszerészek XXIX. Országos Kongresszusán talán némileg árnyaltabb képet kaptunk a pályakezdők problémáiról.

Látva a mai céltudatos, határozott friss diplomásokat, nem is gondolnánk, hogy amikor felmerül egy saját patika üzemeltetése, maguk is a tapasztalat, a rutin hiányát tartják a legnagyobb visszatartó erőnek. Természetesen ez nem egy orvosolhatatlan probléma, hiszen csak meg kell találni a megfelelő gyógyszertárvezetőt, aki az első években mentorként terelgetheti a jövő nemzedékének lépteit. És fiataljaink itt találják magukat szembe a második nagyon fontos problémával, a megfelelő patikatulajdonos megtalálásával.

Nem hinném, hogy nagyon sok feltételnek kellene megfelelniük a tisztelt kollégáinknak ahhoz, hogy mentor szerepbe kerülhessenek, ám az ő részükről is nagy elhatározás ez, hiszen nem pusztán egy alkalmazott betanításáról van szó, hanem a gyógyszertár továbbadásáról is. Ilyen esetben természetes, hogy a tulajdonos szeretné jó kezekben tudni azt, amit örökül hagy, így a kölcsönös szimpátia, a közös célok, a hasonló szemlélet és gondolkodásmód mindkét fél számára ugyanolyan fontos. Talán ez az egymásra találás a legnehezebb lépés, hiszen elég valószerűtlen, hogy valaki azzal járja végig az általa kinézett patikákat, hogy: „ha szimpatikus számomra a tulajdonos, akkor felvehet, adhat fizetést, kitaníthat és nekem adhatja a gyógyszertárát!” Akár nyilvános fórumokon, de meg kell teremteni a lehetőségét annak, hogy a két oldal találkozhasson, kapcsolatba léphessen egymással.

A fentiekhez kapcsolódó probléma maga a patika átadása. És itt ne a jogi részére gondoljunk, hanem az érzelmire! Nem túl szerencsés, ha, miután felvettünk valakit, mint leendő utódunkat, egy-két év múlva meggondoljuk magunkat. Etikátlan egy fiatal, ambiciózus kolléga idejét rabolni akkor, ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban. Noha jogilag egy tollvonással továbbadhatjuk a gyógyszertárunkat, ez valójában nem egy pillanat műve, sokkal inkább az utóddal eltöltött dolgos évek jutalma. Minden esetben, amikor ilyen gondolatok korbácsolják nyugodt hétköznapjaikat, vegyék figyelembe a dolog érzelmi részét. Felkészültek-e arra, hogy a sok esetben a semmiből felépített, az évek során csinosítgatott, fejlesztgetett tulajdonukat elengedjék, hogy ezzel másnak is lehetőséget biztosítsanak az önmegvalósításra és a betegek szívvel-lélekkel történő ellátására?

A beszélgetés során, problémaként a pénzügyi lehetőségek ismeretének hiánya is felmerült. Sajnos az egyetemek curriculumába nem férhet bele minden, de nagyon fontos lenne, hogy a friss diplomások – vagy akár már a végzős hallgatók – tisztában legyenek az állam által biztosított lehetőségekkel. Milyen források léteznek? Hogyan lehet azokhoz hozzájutni? Milyen feltételeknek kell megfelelni?

Ehhez a problémakörhöz kapcsolódóan hangzott el megoldásként az a lehetőség, miszerint a gyógyszertárát átadni kívánó tulajdonos és a potenciális utód valamilyen részletfizetési megállapodást köthetne egymással. Ennek alapja lehet például, hogy a piacinál szerényebb bér mellé a „tulajdonospalánta” – fizetés-kiegészítés gyanánt – évente bizonyos százalékban újabb tulajdonrészhez juthatna. Vagy, az előbbi példából kiindulva, a patikát részletre is megvásárolhatná.

Konklúzió

A fenti problémák és megoldások, úgy gondolom, nem voltak ismeretlenek előttünk, de a fiatalokkal történő beszélgetések sok esetben pontosítják a képet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy elég csak begyűjteni a véleményüket, hanem élő párbeszédet kell kialakítani, akár egy-egy konferencián, akár online, ahol nemcsak a fiatalokat „gyűjtjük össze”, hanem mi is megjelenünk, hogy legyen, aki meghallgatja őket, legyen kinek elmondani a problémáikat, és legyen, aki megoldást kínál azokra.

Köszönjük a résztvevők aktív közreműködését!

Lukácsné dr. Fodor Enikő,
a MOSZ alelnöke

Forrása: MOSZ Info
2019-11-30