Sub pondere crescit palma

„Jövőkép tett nélkül csak egy álom. Tett jövőkép nélkül viszont rémálom” – vallotta Lao-Ce a Tao ​Te King (Az Út és Erény könyve) című munkájában. A gondolat az időszámításunk előtti VI. században fogant.

Úgy gondolom, minden kollégám egyetért azzal, hogy az elmúlt esztendő egyik maghatározó eseménye volt a változás. A változás gyakran jó, mert leltár készítésére ösztökél. Sajátos kényszer az értékelésre, az új jelenségek, új egyensúlyok megfogalmazására, befogadására, a jövőkép formálására.

Egy évvel ezelőtt így köszöntöttem a Gyógyszertár magazin olvasóközönségét: „2018 egyik legfontosabb feladatának tekintem a hivatás, a szakma és a kereskedelmi kapcsolatok harmóniájának megteremtését. Egyik sem működik a másik nélkül. Meggyőződésem, hogy a helyes arányok megtartása a gyógyszerészet jövőjének záloga.” Mindezt ma is így gondolom.

A változás az elmúlt esztendőben nem volt csekély, a terhelés pedig nem volt elhanyagolható mértékű. Új ágazati miniszter, új felállás az ÁEEK és az OGYÉI soraiban, új vezetők és hangsúlyok az egészségpolitikában. Sok találkozás, beszélgetés erősít abban, hogy a gyógyszerészet számára a jövőkép ugyan nem változott, de az út igen. Átrendeződtek a prioritások. Meglátásom szerint a nemzetközi gyakorlatra épülő és a FIP valamint a WHO által számtalanszor megerősített gyógyszerterápiás szakértői szerep és ennek építése egy kicsit hátrébb kerültek. Bár az új ágazatvezetés gondolatai és megnyilvánulásai koherensek a korábbiakkal, de a jogrendszerben nem jelent meg a gyógyszerészi szakmai szolgáltatásnak az ellátórendszerben betöltött, annak jelentőségét hangsúlyozó, intézményes szerepe. A kötelezettségei igen. Jóllehet a gyógyszer- és az ellátásbiztonság, valamint ezek teljesítésének követelményei élveznek előnyt. Miközben küzdünk az EESZT-vel, bevezetjük az egyedi gyógyszer-azonosítást, bővül az adminisztráció, egyre kevesebb időnk van a páciens szemébe nézve meghallgatni őt, türelemmel elmagyarázni, hogyan éljen egészségesen, miként alkalmazza az egyre bővülő, vényre vagy vény nélkül, patikában vagy azon kívül beszerezhető medicináit. Nap, mint nap látom, hogy igenis van erre igény.

„Sub pondere crescit palma” – tartja a mondás. Tudvalévő, hogy a pálmafa levelei a törzs csúcsáról hajlanak le, így minél nagyobbak és nehezebbek, a növény annál erősebb és vastagabb törzset növeszt a súly hordozásához. Az eredetileg a szár tengelyében felfelé növekvő leveleket saját súlyuk húzza lefelé, és ahogy a középponttól eltávolodnak, tér nyílik a többi levél számára is a növekedéshez. Így minél nehezebb a pálma levele, minél nagyobb a teher a fán, annál dúsabb korona várható. Ha ez így van, akkor mi már igen nagyra „növekedtünk”. Valóban, a gyógyszerészet Magyarországon erős, kiegyensúlyozott és biztonságos. Nem keveset tettünk, és teszünk ma is mindezért.

Vigyázzunk az értékekre, ne tévesszük szem elől a jövőképet! Vigyázzunk fiataljainkra: igen magasan képzett, okos és életrevaló generáció! Segítsük őket abban, hogy a szakma iránt tisztelettel, a betegek iránt elkötelezett módon, bizalommal, társadalmi megbecsülés által övezve folytassák azt az utat, amit építünk!

Hadd növekedjen a dús korona a fán, miközben szorosan ott vagyunk mögöttük! Legyen ez egy meghatározó eleme a jövőképnek! Erre éppen megfelelő lesz a 2019. esztendő.

Mikola Bálint

Forrása: MOSZ Info
2019-01-10