Üzleti menedzsment tanulmányok beépítése a gyógyszerészképzésbe

Egy sok évszázados hagyományokkal rendelkező szakmának, így a gyógyszerészetnek is rendre meg kell újulnia, igazodnia az aktuális kor kihívásaihoz. Minderre – természetesen amellett, hogy itthon is történnek figyelemre méltó kezdeményezések – külföldön láthatunk kísérleteket. Ezek közül mutatunk be most egyet.

Az elmúlt évtizedben a fejlett országokban kibővült a gyógyszerészi hivatás: a tára mellett álló szakemberek feladata lett a termékek expediálásán felül a betegek gyógyszerészi gondozása és számos egyéb, profitorientált szolgáltatás elvégzése is. Michael J. Davies és munkatársainak hipotézise szerint a közforgalmú patikák sikeres működtetése érdekében ma elválaszthatatlanul össze kell fonódnia a gyógyszerészek szakmai és üzleti menedzsmenttel kapcsolatos tudásának. Ezt alátámasztandó, a szerzők áttekintették az erre vonatkozó szakirodalmat, valamint kérdőíves felmérést végeztek angliai gyógyszerészhallgatók, gyakorló patikusok és gyógyszerészszakon oktató akadémikusok körében; arra voltak kíváncsiak, hogy az érintettek hasznosnak tartanák-e az üzleti menedzsment képzés beillesztését a gyógyszerészhallgatók curriculumába, illetve hogy milyen formájú képzést tartanának a legcélravezetőbbnek. 

A szerzők megállapítják, hogy a szakirodalomban ellentmondásos a téma megítélése (az anyagi érdekeltség beépítése a patikusi hivatásba). Egyesek arra a veszélyre hívják fel a figyelmet, hogy a patikus anyagi ösztönzőinek előtérbe kerülése miatt a betegek megkérdőjelezhetik a gyógyszerész motivációit, akire ezután nem megbízható, független tanácsadóként tekintenek majd. Mások azt hangsúlyozzák, hogy a gyógyszerészek által végzett – fizetős – kiegészítő szolgáltatások nagymértékben hasznosak lehetnek a betegek számára.

A páciensek attitűdjét feltáró vizsgálatok arra utalnak, hogy az általános populáció tagjai pozitívan ítélik meg a gyógyszerészi szolgáltatások bővülését. Ezzel párhuzamosan azonban a gyógyszerészeknek üzleti menedzsment ismeretekre is szükségük van, már csak azért is, mert például az Egyesült Államok és Nagy-Britannia patikaláncaiban dolgozók tipikus esetben kétévnyi praxis után menedzseri, középvezetői munkakörbe kerülnek, és azok, akik rendelkeznek ilyen irányú tudással, sokkal nagyobb előléptetési eséllyel rendelkeznek. Mindazonáltal eddig csak igen kevés egyetem illesztette be az üzleti menedzsment képzést a gyógyszerészhallgatók curriculumába.

Egy felmérés tanulságai

A kérdőíves felmérés 2012-ben zajlott, és azt 271 gyógyszerész, 705 gyógyszerészhallgató és 24 tanár válaszolta meg. A gyógyszerészek 36,7 százaléka 23 és 30 év közötti, 26,2 százalékuk 31–40, 16 százalékuk 41–50, 16,7 százalékuk 51–60 éves, míg 4,4 százalékuk 61 évesnél idősebb volt. A válaszadók 56,8 százaléka valamilyen szintű vezetőként, 16,5 százaléka alkalmazott gyógyszerészként, 15,4 százaléka patika-tulajdonosként, 8,6 százaléka pedig helyettesítő gyógyszerészként dolgozott.

76 százalékuk mondta azt, hogy ha lett volna rá lehetősége, szívesen tanult volna az egyetemen üzleti ismereteket. A megkérdezettek 61,4 százaléka értett egyet azzal, hogy nagyban segítette volna a karrierjét, ha az egyetemen oktattak volna üzleti ismereteket. A gyógyszerészek 74,1 százaléka vélte úgy, hogy az üzleti modult a negyedik év tananyagába kellene beilleszteni (mivel ekkor történik a patikai gyakorlat is), 46 százalékuk szerint választható, 37,4 százalékuk szerint pedig kötelező tananyagként.

A válaszadók 75,5 százaléka szerint az oktatás leghasznosabb módszere a workshop, 65,9 százalékuk szerint az előadás, 54,3 százalékuk szerint pedig a közösségi patikalátogatás lenne. A gyógyszerészek 65,1 százaléka vélte úgy, hogy az üzleti ismereteket a patikatulajdonosok tudnák a leghatékonyabban átadni, míg mások üzleti szakelőadók részvételét is el tudnák képzelni az oktatásban. A tananyag leghasznosabb részének a következő tárgyak oktatását nevezték meg (csökkenő sorrendben): menedzsment ismeretek, a gyógyszertárakkal kapcsolatos jogi szabályozás, interperszonális képességek, vezetői képességek, pénzügyi tudás, különböző üzleti modellek, marketing ismeretek.

A 705 gyógyszerészhallgató 58,7 százaléka az egyetem után közforgalmú gyógyszertárban, 32,4 százalékuk kórházi patikában, 5,7 százalékuk pedig az iparban akart elhelyezkedni. A tanulók 64,3 százaléka mondta azt, hogy érdekelné egy egyetemi üzleti modul, 19 százalék nem szeretne részt venni ilyenben egyetemi tanulmányai során, mindazonáltal a megkérdezett diákok 92,8 százaléka vélte úgy, hogy a munkája során szüksége lesz üzleti képességekre. A hallgatók 60 százaléka szerint az üzleti modult a negyedik év tananyagába kellene beilleszteni, mivel az időben közel van a munkakezdéshez. 46,3 százalékuk a választható, 24,6 százalékuk a kötelező üzleti oktatást vélné helyesnek.

A leghasznosabb oktatási módszernek a fiatalok zöme is a workshop-okat tartotta, a gyógyszerészekkel ellentétben azonban a hallgatók a leghatékonyabb ismeretátadónak az üzleti előadókat tartják (a második helyre kerültek a patikatulajdonosok). A diákok a tananyag leghasznosabb részének a gyógyszertárakkal kapcsolatos jogi szabályozást tartanák, majd (csökkenő sorrendben) a menedzsment, az interperszonális és a vezetői képességeket.

A 24 tanár 62 százaléka rendelkezett közforgalmú gyógyszertárban szerzett munkatapasztalattal. 79 százalékuk mondta azt, hogy a gyógyszerészek számára a jövőben egyre fontosabbak lesznek az üzleti ismeretek. 67 százalékuk ért egyet azzal, hogy az üzleti modult a negyedév tananyagába kellene beilleszteni, 79 százalékuk a választható kurzust tartaná helyesnek, és szerintük hasznos volna, ha számos, különböző szaktudással rendelkező szakember egyaránt tanítana az üzleti modulban.

Összefoglalójukban a szerzők megjegyzik, a WHO hét kulcsképességet sorol fel, amelyekkel a gyógyszerészeknek rendelkezniük kellene, és amelyeket a képzésükbe is be kellene illeszteni: gondozó, döntéshozó, kommunikátor, menedzser, élethosszig tanuló, tanár, illetve vezető. Nyilvánvaló azonban, hogy Nagy-Britannia gyógyszerészhallgatóit sem a menedzsment, sem a vezetői képességek területén nem képzik.

A legjobb módszer Davies és munkatársai szerint az lenne, ha az egyetemek választható tantárgyként illesztenék be a gyógyszerészhallgatók képzésébe az üzleti ismereteket, követnék a képzés eredményeit, majd a kiemelkedően hasznosnak bizonyuló menedzsmentismeretek oktatását kötelezővé tennék; így valamennyi gyógyszerész képessé válna a kulcsfontosságú tudás gyakorlati alkalmazására.

Eredeti közlemény:

Michael J. Davies, Hannah Fleming, Richard Jones, Kate Menzie, Christine Smallwood, Sebastian Surendar: The inclusion of a business management module within the master of pharmacy degree: a route to asset enrichment? Pharm Pract (Granada). 2013 Apr-Jun; 11(2): 109–117.

Forrása: MOSZ Info
2018-09-11