Munkajogi kérdések járványhelyzet esetén (Gyógyszertár magazin 2020. áprilisi lapszámában megjelenő cikk)
Biztonságos munkakörnyezet kontra a betegek gyógyszerellátásának biztosítása. Járványhelyzetben, mint amilyen a mostani is, milyen lehetőségei vannak a munkaadónak, illetve a dolgozónak arra, hogy megvédje saját és kollégái egészségét?

Munkajogi szempontból a munkáltatónak alapvető kötelezettsége az egészséges és minden alkalmazott számára biztonságos munkakörnyezet biztosítása, és ezzel egyidejűleg a foglalkoztatási kötelezettség. A jelenlegi speciális járványhelyzetben ezek a kötelezettségek bizonyos plusz óvintézkedésekkel egészülnek ki, annak érdekében, hogy a munkaadó elmondhassa magáról: a lehetőségeihez képest mindent megtett azért, hogy az egészséges munkakörnyezet megmaradjon. Mik ezek a javasolt intézkedések, amelyeket egy alkalmazottakat is foglalkoztató patikavezetőnek meg kell lépnie?

A fokozottabb ellenőrzés és tájékozódás körében, amennyiben a vezető tipikus tünetet észlel valamelyik beosztottjánál akár közvetlenül, akár egy másik kolléga jelzése alapján, erősen javasolt az illetőt orvoshoz küldeni, és a munkavégzési kötelezettsége alól azonnali hatállyal felmenteni, amíg nem derül ki állapotának pontos oka. Amennyiben a tudomásunkra jut, hogy az egyik beosztottunk az elmúlt napokban egy fertőzött területről, például Olaszországból érkezett haza, akkor is, ha tünetmentes, erősen javasolni kell számára az otthonmaradást.

A munkaadói tájékozódás ebben az esetben arra is irányulhat, hogy egy dolgozó tervez-e vagy a közelmúltban járt-e külföldi magánúton. A munkavállaló magánélete alapvetően nem befolyásolható, nem ellenőrizhető. A jelen helyzetben viszont a felek együttműködési kötelezettsége és a biztonságos munkakörnyezet biztosításának kötelezettsége arra is megadja a felhatalmazást a munkaadó számára, hogy olyan személyes adatok megadására kötelezze a dolgozót, hogy tervez-e egy fertőzött országba történő magánutat. Utóbbi ezt köteles elmondani a munkaadónak, nem tagadhatja meg a válaszadást, ez ugyanis az együttműködési kötelezettség megszegése lenne.

A munkaadó feladata továbbá a dolgozók tájékoztatása a patikát, illetve a közvetlen munkakörnyezetet érintő óvintézkedésekről, fertőtlenítő szerek kihelyezése és az olyan céges rendezvények redukálása, elhalasztása (ha vannak ilyenek), amelyekre az adott időszakban kerülne sor.

A legtisztább a helyzet azokban az esetekben, amikor a dolgozó nincs keresőképtelen állapotban, ám a fertőzöttség gyanúja mégis felmerül (mert például fertőzött területről érkezett haza), mindig az, ha a felek közös megegyezésre jutnak a dolgozó fizetett vagy fizetés nélküli szabadságát illetően. Probléma abból lehet, ha nem születik ilyen megegyezés, mivel egyoldalúan szabadságot kiadni (vagy kivenni) azonnal nem lehet, azt a Munka törvénykönyve szerint legalább 15 nappal korábban be kell jelenteni.

Nézzük meg tehát a jelen járványhelyzet fényében, hogy egy munkaviszonyban a felek egyoldalúan mire lehetnek jogosultak!

Ha valamelyik dolgozónak egy külföldi céges útja (kiküldetése) van betervezve, ám ezt a vezető saját hatáskörben nem mondja vissza, a dolgozó alapos indok, közvetlen fertőzésveszély esetén jogosult megtagadni az utazást; egyoldalúan dönthet úgy, hogy nem fog elutazni például Olaszországba, abban az esetben, ha ott közvetlen fertőzésveszély áll fenn. Ez persze nem jelenti azt, hogy helyette otthon lógathatja a lábát, mivel ebben az időszakban ugyanúgy rendelkezésre állási kötelezettsége van, és várnia kell a munkaadó további utasításaira. Mindez munkában töltött időnek minősül, amire a munkabér ugyanúgy megilleti.

Ha olyan helyzet adódik, hogy hatósági elzárás, karantén alá kerül a gyógyszertár valamelyik dolgozója, az keresőképtelen állapotnak minősül, és táppénzes állományba vételt jelent. Abban az esetben, ha a dolgozó a karantén ideje alatt meg is betegszik, akkor ez értelemszerűen átalakul betegszabadsággá, 15 munkanap eltelte után a betegség táppénzes állományba vételre jogosít. Ha a dolgozó hozzátartozója betegedne meg, akkor a 12 év alatti gyermeke ápolása érdekében szintén táppénzes állományba vetetheti magát az illető, illetve más hozzátartozójának tartós, személyes ápolása céljából fizetés nélküli szabadságra jogosult.

„A munkavégzési kötelezettség alóli felmentés ideje állásidőt fog eredményezni, amelynek idejére a munkáltató alapbért köteles fizetni a munkavállalónak.”

Komolyabb járványhelyzet esetén egyes embereken eluralkodhat a félelem- és veszélyérzet, aminek okán távol maradnának a munkahelyüktől. Azaz puszta félelemből, mindenfajta betegség vagy tünet nélkül „önkéntes karanténba”, a négy fal közé kívánnak vonulni. Amennyiben azonban ez a munkavállaló közvetlen fertőzésveszélyre nem tud alappal hivatkozni, akkor a munkavégzést nem tagadhatja meg, így ha a munkahelyén puszta félelemből nem jelenik meg, az igazolatlan távollétnek minősül, ami szankciókkal, akár munkaviszonyának a felmondásával is járhat.

Ha azonban a munkavállaló nem alaptalan félelemből, hanem alapos indokkal nem akar bemenni dolgozni (a munkaadó utasítása ellenére), azaz közvetlen fertőzésveszélyre tud hivatkozni (például fertőzött területen keresztül kell naponta ingáznia, fertőzés történt a munkahelyén, munkatársa betegen dolgozik), abban az esetben a dolgozó jogosan tagadhatja meg a munkába menetelt, és kérheti a munkavégzési kötelezettsége alóli időleges felmentését (amennyiben munkakörének jellege nem ad lehetőséget a távmunka-végzésre). A munkavégzési kötelezettség alóli felmentés ideje állásidőt fog eredményezni, amelynek idejére a munkáltató alapbért köteles fizetni a munkavállalónak.

Ha a munkavállaló otthonmaradását a munkaadó kívánja puszta elővigyázatosságból, egyoldalúan elrendelni (mert például a munkavállaló fertőzött országból tért haza), ezt olyan módon teheti meg, hogy felmenti beosztottját a munkavégzési kötelezettség alól. Itt fontos kiemelni azonban, hogy a fertőzés gyanúja önmagában még nem keresőképtelen állapot, így betegszabadságra, táppénzes állományra nem jogosít. Mindez állásidőnek minősül, amelynek tartamára alapbér jár az illetőnek. Ez alól természetesen mindenkor kivétel, ha a dolgozót hatóságilag helyezték karantén alá, mivel az már nem a munkáltató döntési kompetenciája, és ennek időtartamára nem alapbér, hanem táppénz jár.

Abban az esetben, ha elháríthatatlan külső ok támadna, amire a munkaadónak nincs ráhatása (például hatósági intézkedés miatt a patikát időlegesen be kell zárni, és a munkáltató nem tud eleget tenni a foglalkoztatási kötelezettségének), a beosztottakat szintén fel kell menteni a munkavégzési kötelezettségük alól. A beosztott nem fogja tudni táppénzes állományba vetetni magát, mert ő maga nincs keresőképtelen állapotban, viszont mivel a munkaadó számára is elháríthatatlan külső körülmény állt elő, így erre az állásidőre a Munka törvénykönyve szerint nem kell kifizetnie az alapbért. E körben azonban fontos annak a vizsgálata, hogy a munkaadó valóban minden tőle elvárható intézkedést megtett-e a fertőzés munkahelyi terjedésének megakadályozása érdekében, lett-e volna bármi lehetősége a munkahely hatósági lezárását kivédeni. Különös jelentősége lehet tehát a cikk elején javasolt intézkedések megtétele igazolásának, annak érdekében, hogy a munkaadó a kötelező bezárás ideje alatt biztosan mentesülhessen alapbér-fizetési kötelezettsége alól.

Bizonyára érzékelhető, hogy mennyire egybemosódnak és nehezen elválaszthatók egymástól az egyes szituációk, ezért mindig az eset összes körülménye fogja eldönteni, hogy mi lehet a jogszerű lépés, intézkedés. Minden helyzet más és más, amelyeket egymástól élesen, egyértelműen elválasztani a jelen helyzetben roppant nehéz, így adott esetben mindenképpen javasolt egy munkajogász véleményét is kikérni. Ami nagyon fontos, hogy a gyógyszertárvezető bizonyítani tudja: igazolhatóan megtette a szükséges óvintézkedéseket, és semmilyen módon nem járult hozzá ahhoz, hogy a közvetlen, belső munkakörnyezet veszélyesebb legyen annál, mint amit a külső környezeti hatások maguktól is előteremtenek.

Dr. Maklári Zsolt jogász
Sárdy, Szalántai és Társai Ügyvédi Iroda
zsolt.maklari@sardy.hu

Megjegyzés: Jelen cikk az előadás napján (2020. március 8-án) hatályos jogszabályokon alapul. A bíróság mindig az eset összes körülménye alapján dönti el egy adott intézkedés jogszerűségét. A kihirdetett rendkívüli jogrendben (veszélyhelyzetben) várható további jogszabályok az eddig irányadó szabályokat bármikor felülírhatják, így 2020. március 19-től (átmeneti rendelkezésként) a munkáltató bármikor egyoldalúan elrendelheti a munkavállaló számára az otthoni munkavégzést és a távmunka-végzést, a munkavállaló egészségi állapotának ellenőrzése érdekében megteheti a szükséges és indokolt intézkedéseket, illetve a munkavállaló és a munkáltató külön megállapodásban eltérhetnek a Munka törvénykönyvének valamennyi rendelkezéseitől.

Forrás: MOSZ Info
Kelt: 2020-03-17