Robotok a tára mellett
Pótolható-e a gyógyszerészi szaktudás?

A márciusi Gyógyszertár-működtetés Konferencia során több előadásban és hozzászólásban is megfogalmazódott a gondolat, hogy a technológia, az informatika, a mesterséges intelligencia fejlődése az ismétlődő, mechanikus (patikai) feladatok elvégzése kapcsán hamarosan feleslegessé teszi az emberi munkaerő alkalmazását. A gyógyszerészetnek ezért újra „ki kell találnia magát”. Nézzük, ki hogyan áll ehhez a kérdéshez!

Prof. Dr. Zupkó István, a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Karának dékánja szerint a szakma legnagyobb kihívása a gyógyszerészet ismertségének és elismertségének növelése, amelynek eszköze többek között az olyan patikai tevékenységekre való fókuszálás, amelyeket kizárólag gyógyszerészek tudnak végezni. Utóbbiak presztízse pedig többek között az egyes patikai kompetenciák, a gyógyszerészi és asszisztensi feladatok határozott elkülönítésével növelhető.

Dr. Fittler András, a Pécsi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Karának docense is ezt a gondolatmenetet folytatta, amikor kijelentette: mivel a logisztikai feladatok helyettesíthetők, a gyógyszerészi kognitív szolgáltatások viszont nem, a szakma az utóbbiak fejlesztésével tudja elérni, hogy a társadalom és azon belül a betegek megértsék, hogy miért van szükség gyógyszerészekre.

Dr. Tóth Norbert kiskunfélegyházi gyógyszerész keserű hangú felszólása csak olajat öntött a tűzre, amikor is azt mondta: „lassan vége a gyógyszerészetnek, és ezt mi csináljuk magunknak. Az elektronikus patikáké a jövő, a gyógyszerészeknek meg fog szűnni a munkájuk”.

Dr. Ugrai Péter, a Medigen Zrt. vezérigazgatója szerint minden technikai feltétel adott ahhoz, hogy a beteg felírassa, és egy általa választott patikában felvegye a számára előre összekészített gyógyszercsomagot. Ehhez akár gyógyszerészre sincs szükség. A gyógyszerészeknek ki kellene találniuk, hogy ők mit adnak a betegnek.

Dr. Marjai Tamás úgy véli, a patikában elsősorban az ismétlődő feladatok automatizálhatók, ilyen szempontból az asszisztensek vannak nagyobb veszélyben. A szakember túlélésének záloga olyan munkakörök kialakítása, ahol szükség van kreatív, problémamegoldó, illetve szociális készségekkel rendelkező emberre.

Zupkó István feltette a kérdést: megengedjük-e, hogy a gépek átvegyék a feladatainkat, a munkánkat, vagy mi ennél többet tudunk? Tény, hogy a tudásunk, a szakmánk avítt lesz, ha nem tartunk lépést a technika fejlődésével. De a mi monopóliumunk, az igazi tudásunk nem ebben rejlik, hanem abban, hogy a betegnek tudunk adni valamit. És amíg tudunk adni valamit, addig bennünket semmilyen gép nem tud helyettesíteni. Én továbbra is abban látom a jövőt, hogy törődjünk a betegekkel úgy, ahogy más nem tud törődni.

Dr. Mikola Bálint MOSZ elnök erre a gondolatra asszociált előadásában, amikor a nemzetközi gyakorlatot ismertette. Az idősödő társadalomban a 71 év felettiek 24%-a alkalmaz egyszerre 13 féle hatóanyagot. Gyógyszerész segítsége nélkül itt nincs egészségnyereség, viszont van jelentős gazdasági veszteség - fejtette ki az elnök. Később a kognitív szolgáltatások széles tárházát mutatta be, ahol a metabolikus szindrómák menedzselésétől a vakcinációs gyakorlatig tart a paletta a PGEU taxatív elemzésében. A szakmai és az infokommunikációs lehetőségeket harmonizálják az újabban alkalmazott patika-vezérelt ápolási rendszerek is. Az információtechnológia nem a helyünkre tör, hanem megkerülhetetlen alkalmazási lehetőség a hivatásfejlesztéshez. Kétségtelen, hogy az arányokkal jelenleg küzdünk- tette hozzá Mikola Bálint.

A betegeknek van igényük arra, hogy kérdezzenek – mondta dr. Csontos Ildikó, a MOSZ Pest Megyei Szervezetének elnöke. – Ha mi megadjuk nekik ennek a lehetőségét, ha türelmesen válaszolunk és elbeszélgetünk velük, akkor igenis ott van a helyünk a gyógyszertárban, és igenis tudni fogják, hogy kik vagyunk.

„Az egyetemen még úgy tanultam, hogy a gyógyszer termék plusz információ, és amikor lehetőségem van rá, jelenleg is így adom tovább. Hogy ez a hozzáadott információ honnan kerül a felhasználóhoz, rajtam, rajtunk múlik – tette hozzá dr. Dér Péter szakgyógyszerész. – Nem feltétlenül az a gyógyszerész feladata, hogy elmondja: 2x1 vagy 3x1 reggel, délben, este. Hanem az is, hogy ha az orvos közli a beteggel a diagnózist, mi azt elmagyarázzuk neki. Tényleg az a célom, hogy elmondjam és megértessem a terápiát? És nem feltétlenül csak a tára mellett. Lassan öt éve végzek online tanácsadást, amelynek során a fent említett cél vezet. Hogy a hivatásunknak milyen jövője lesz, attól függ, hogy a sok teher és nyomás hatására gyógyszerészek maradunk-e vagy „boltos” lesz belőlünk.”

A már visszavonult Szabó Istvánné dr. rámutatott, hogy a modern technika és a hagyományos értékek igenis összhangba hozhatók egymással. Elmesélte, bármikor, bármilyen változással, újdonsággal találkozott, felvette a kesztyűt, és beillesztette azt a napi munkába. „A gyógyszertárunkban patikai robot működik, amivel nagyon sokat segítünk maguknak: amíg a gép összeszedi a gyógyszert, az expediálónak van ideje a beteggel kommunikálni. Egy nagy forgalmú patikában csak ekkor van erre lehetőség.”

Dr. Samu Antal, a MOSZ Országos Elnökségének tagja tengerentúli tapasztalatairól mesélt. Mint mondta, az Egyesült Államok kórházaiban a gyógyszerészek megbecsült, pótolhatatlan tagjai az egészségügyi team-nek, nélkülük elképzelhetetlen a gyógyszeres terápia. A felszólaló a gyógyszerészet jövőjét a kognitív szolgáltatásokban látja. Mint mondta, a tradicionális szerep is meg fog maradni, viszont nem biztos, hogy minden patikában kell gyógyszert készíteni. Szükség lesz olyan gyógyszertárakra, ahol magas színvonalon, jó felkészültséggel készítenek gyógyszereket olyan kollégák, akik erre szakosodnak. Más patikákban pedig kognitív szolgáltatásokat nyújtanak, akár diabétesszel, akár kardiovaszkuláris megbetegedésekkel kapcsolatban.

Ehhez nekünk, gyógyszerészeknek kell tennünk valamit. Csak akkor tudjuk ezt megtenni, ha összefogunk, egymással és az egészségügy egyéb szereplőivel is. Akkor tudunk sikeresek lenni, ha a társadalom igényli azt a fajta szolgáltatást, amit mi nyújtani tudunk. Ehhez viszont a lakosságnak tisztában kell lennie azzal, hogy mi az a szolgáltatás, amit mi nyújtani tudunk. El kell tudni adni magunkat – jelentette ki dr. Samu Antal.

Forrás: MOSZ Info
Kelt: 2019-03-12