A 24. órában vagyunk
Beszámoló a XXIV. Gyógyszertár-működtetés Konferenciáról

1. rész

Szikrázó napsütés és pazar kilátás várta az idei Gyógyszertár-működtetés Konferencia résztvevőit az ország majdnem-tetején, Galyatetőn, ahol a rendezvény három napja alatt áttekintették a gyógyszerészet helyzetét, a legfontosabb problémákat, illetve a szakma előtt álló feladatokat, annak érdekében, hogy a Szövetség az őszi gyógyszerészkongresszuson világosan ki tudja jelölni a továbblépés irányait. Az új programstruktúrának köszönhetően időnként igen élénk párbeszéd alakult ki az előadók és a hallgatóság között.

A 2019. március 8–10. között, a Hunguest Hotels Grandhotel Galyában sorra kerülő esemény első napjának délelőttjén elsőként a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége tartotta meg ilyenkor szokásos közgyűlését, amelyet az előző, a nulladik nap estéjén az Országos Választmány ülése alapozott meg. Ezt követően a szakmai továbbképzésé volt a terep. A kardiometabolikus farmakoterápia menedzsmentje témakörében dr. Takács Gézáné dr. intézeti főgyógyszerész beszélt a felnőttkori 2-es típusú diabetes mellitus kezelésének irányelveiről, a terápiában használható korszerű készítményekről.

Dr. Samu Antal, a Gyógyszerészi Gondozás Szakmai Bizottságának alapító elnöke a felnőttkori hipertónia kezelése kapcsán tette meg ugyanezt, szót ejtve a betegség gyógyszeres és nem gyógyszeres kezeléséről, hangsúlyozva, hogy akárcsak az előző kórkép esetében, itt is egyénre szabott terápiára van szükség.

Ezt követően dr. Takács Gézáné dr. a felnőttkori diszlipidémia hatékony kezelésének lehetőségeit ismertette, rámutatva a sztatinok előnyös tulajdonságaira, illetve egy másik hatóanyag, az ezetimib alkalmazásának lehetőségére. Mint mondta, ezen a téren az elsődleges feladat a beteg-együttműködés javítása.

Dr. Pallagi Edina, a Szegedi Tudományegyetem munkatársa egy, a 2-es típusú diabétesz kapcsán végzett, a betegek együttműködését és elégedettségét vizsgáló kérdőíves felmérés eredményét ismertette. Kijelentette, hogy a két viselkedés között szoros összefüggés áll fenn, és ha a páciens a gyógyszerésztől nem kapja meg a kellő információkat, egyéb tájékozódási forrásokat fog keresni.

Újfajta forgatókönyv szerint

Dr. Mikola Bálint, a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége elnöke ünnepi megnyitójában elsőként a hölgyeket köszöntötte a Nemzetközi Nőnap alkalmából, majd a „XXIV. konferencia a 24. órában” szlogennel mintegy lefektette az elkövetkező két nap gondolati vezérfonalát.

A rendezvényt dr. El Koulali Zakariás, megbízott országos tiszti főgyógyszerész is megtisztelte jelenlétével, aki a patikák hatósági ellenőrzésének tapasztalatairól, illetve jövőbeli szempontjairól ejtett szót. Mint megtudtuk, az idei évben eddig lezajlott, körülbelül 500 „patikalátogatás” kétötödében semmiféle szankcióra nem volt szükség, körülbelül ugyanilyen arányba került sor egyszerű figyelmeztetésre, 23 esetben viszont az OGYÉI munkatársainak bírságot kellett kiszabniuk, 9 alkalommal pedig a gyógyszertár működési engedélyének felfüggesztésére is szükség volt.

A főgyógyszerész hozzátette, a bírságolás eszközével csak akkor éltek, ha az észlelt szabálysértés nem volt helyrehozható: például, ha a patikában az ellenőrzés időpontjában nem tartózkodott gyógyszerész, ha lejárt gyógyszeranyagokat találtak, ha ezekből gyógyszert is készítettek, vagy ha jogszerűtlen gyógyszerbontás történt. Miután elárulta, melyek lesznek az idei esztendő kiemelt ellenőrzési területei, hangsúlyozta, hogy 2019-ben a célellenőrzések helyett inkább a teljes ellenőrzéseket kívánják előtérbe helyezni.

A konferencia programja ezt követően, másfél napon át egy újfajta forgatókönyv szerint zajlott. Alapvetően három nagy gondolatkörben, délelőtt és délután is két-két tematikus blokk követte egymást. Az egyes blokkokat két expozé, gondolatébresztő előadás vezette fel, amelyekre a kerekasztalnál helyet foglaló gyógyszerészek, illetve gyógyszerpiaci szakértők reagáltak, majd pedig a közönség tagjai is lehetőséget kaptak véleményük kifejtésére. A történéseket éppen ezért nem feltétlenül kronologikus sorrendben, hanem a felmerült témák szerint csoportosítva idézzük fel.

A jövő gyógyszertára, a jövő gyógyszerésze

Prof. Dr. Zupkó István, a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Karának dékánja szerint a gyógyszerészet és a gyógyszerészképzés lehetséges jövőképét a jelenlegi helyzetből kiindulva érdemes felvázolni. Megvizsgálva, hogy a status quo vajon megfelel-e az elvárásoknak, fenntartható-e, illetve akad-e bármilyen teendőnk ezzel kapcsolatban. Ezek ismeretében érdemes módosítani a beiskolázás és a gyógyszerészképzés rendszerén.

Dr. Fittler András, a Pécsi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Karának docense azt vizsgálta, hogyan képzelik el a gyógyszerészek illetve a betegek a gyógyszerészet jövőjét. Ma a laikusok közül sokan úgy gondolják, a gyógyszerész szimpla boltos, és a gyógyszerészi hivatás presztízse is hanyatlóban van. Utóbbit mi sem mutatja jobban, mint hogy tavaly a hazai képzőhelyek több hallgatót vettek fel, mint ahány fiatal első helyen valamelyik gyógyszerészkarra jelentkezett.

Minthogy az ezzel a témával kapcsolatos reflexiók több egymást követő blokkban, búvópatakként bukkantak fel újra és újra, a jobb áttekinthetőség érdekében ezekkel külön cikkben foglalkozunk.

Homeopátia

Már az első délután parázs vitájában szóba került a homeopátia, mint egyesek által preferált, mások által viszont nem felvállalható gyógymód. Az egyik felszólaló, dr. Tóth Norbert szerint, ha valaki hisz benne, és át kell adni expediáláskor a nyomtatott tájékoztatót, amely szerint a homeopátiás gyógyszer hatástalan, hazudik a betegének.

Aki nem tud azonosulni a homeopátiával, ne tartson ilyen készítményeket a patikájában – hangzott el ellenvéleményként. Dr. Marjai Tamás viszont jelezte, hogy a homeopátiás készítmények gyógyszerek. A jogszabály szerint, ha egy gyógyszer nem elérhető a patikában, és a betegnek igénye van rá, fel kell ajánlani neki a beszerzését, ha pedig készleten van, ki kell adni. Ugyancsak magyar jogszabály, hogy a készítménnyel együtt egy írásos tájékoztatót is át kell nyújtani a páciensnek. „Amíg a homeopátiás készítmények gyógyszernek minősülnek, a patikában a helyük” – jelentette ki Samu dr.

Kénosiné dr. Szabó Ildikó, a MOSZ Heves Megyei Szervezetének elnöke a homeopátiás készítmények alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal. Sipos Balázs, a Boiron Hungária Kft. ügyvezető igazgatója pedig elmondta, megoldódni látszik a homeopátiás termékekhez kötelezően mellékelendő írásos tájékoztató problematikája: egyes rendszergazdák együttműködnek velük abban, hogy ez a szöveg a blokkra kerüljön rá, így ez sem a patikától, sem a betegtől nem igényel plusz adminisztrációt.

A nemzetközi trendektől az officinai munkáig

A délutáni második blokkot felvezető expozéjában dr. Mikola Bálint a tőle megszokott széles optikával, a lakosság általános egészségi állapota mutatóiból kiindulva jutott el a gyógyszerészet pozícióiig. A MOSZ elnöke szerint a gyógyszerellátás kiemelt szerepet játszik, és komoly súllyal bír az egészségügyi ellátórendszeren belül. Ezt a véleményét a nemzetközi gyakorlat bemutatásával is erősítette. Ismertette a várható gyógyszer-disztribúciós tendenciákat, felhívta a figyelmet a kommunikációs csatornák változásaira, valamint a gyógyszerbiztonsággal kapcsolatos adminisztrációs terheknek a patikai munkán belül tapasztalható, kedvezőtlenül magas arányára.

Barta-Lévai Zsuzsanna, az IQVIA munkatársa arról adott tájékoztatást, hogy hogyan változott az elmúlt időszakban a globális és a hazai gyógyszerpiac, milyen kihívásokkal néz szembe az iparág, és fejlődését milyen főbb irányok határozzák meg a jövőben. A magyarországi patikák tulajdonosi viszonyainak alakulása kapcsán rámutatott, egyre több gyógyszertár tartozik valamelyik lánchoz: ez az arány jelenleg 37,1 százalék (szemben a 2013-ban regisztrált 33,5 százalékkal), és a teljes mezőnynek kevesebb, mint az egyharmada független patika (olyan gyógyszertár, amelyik virtuális láncoknak sem tagja).

Magyarország első számú kórházi beszállítója, az Euromedic-Pharma Zrt. egy évvel ezelőtt lépett be a patikai piacra. Kovácsné Putnoki Katalin, a vállalat vezérigazgatója prezentációjában cége nagykereskedői gyakorlatáról, szolgáltatásait ismertette.

Dr. Deák Magdolna, a MOSZ Baranya Megyei Szervezetének elnöke a közforgalmú gyógyszertárakban napjainkban tapasztalható problémákról beszélt. „Vajon a ránk nehezedő adminisztratív terhek mellett mennyi idő, energia jut a betegre?” – tette fel a költői kérdést a gyógyszerésznő, aki úgy látja, a gyógyszerészi terápiamenedzsment, a beteg-edukáció plusz humánerőforrást igényelne. „A patikák jövedelmezőségi viszonyai, a hosszú évek óta változatlan árrés ezt jelenleg nem teszik lehetővé, így azt sem, hogy korrekt módon el tudjuk látni a szakmai feladatainkat” – jelentette ki dr. Deák Magdolna.

Dr. Hegedűs Gyula, a PharmAssyst ügyvezető igazgatója a patikai készlet jelentőségére, és optimalizálásának lehetőségeire mutatott rá. Ezt követően bemutatta a cége által kifejlesztett okospolcot, amely, mint mondta, nagyban megkönnyíti, felgyorsítja az expediálás folyamatát.

Dr. Ujj Éva, a Naturland Magyarország Kft. munkatársa előadásában röviden áttekintette az egyedi gyógyszer-azonosítás rendszerét, rámutatva arra az ellentmondásra, hogy míg a gyári FoNo VII.-es készítményekre alkalmazni kell a jogszabályban előírtakat, az ezekkel egyenértékű magisztrális gyógyszerekre nem. Sajnálattal állapította meg, hogy egyes gyári készítmények előállítása a szerializáció magas beruházási és fenntartási költségei miatt ellehetetlenül.

Praxisközösség

Dr. Samu Antal a praxisközösségeknek a farmakoterápia menedzselésében betöltött szerepéről, az összefogás, a feladatok megosztásának előnyeiről beszélt. Mint mondta, kormányprogram is rendelkezik ezek létrehozásáról, az állam 5,8 milliárd forintot szán ezek működésének támogatására. Jelenleg 51 ilyen praxisközösség létezik, ami azt jelenti, ezek átlagosan 50-90 millió forintból gazdálkodhatnak.

Kocsisné dr. Balogh Anikó a Dunakanyar Praxisközösség létrejöttéről mesélt, amelybe valamennyi gyógyító szakma képviselőit bevonták – kivéve a gyógyszerészeket. Tevékenységükhöz jelentős uniós támogatást kaptak, amelynek meghatározott hányada nyilván egy patika számára is nagyon jól jönne. Ráadásul olyan prevenciós feladatokról van szó, amelyeket – a magas beteg-gyógyszerész kontaktusszám okán – a gyógyszerészek tudnának a leghatékonyabban elvégezni. „Annyit beszélünk a praxisközösségekről, de ezekből minket, gyógyszerészeket valahogy mindig kihagynak. Pedig ez a jövő” – jelentette ki a kismarosi Málnalevél Patika vezetője.

A konferencián, magánbeszélgetésen merült fel az ötlet, hogy ilyen uniós pénzekre patikák kezdeményezésére létrejövő praxisközösségek is pályázhatnának, s az így elnyert összegből lennének finanszírozhatók például a gyógyszertári kognitív szolgáltatások is.

Egyedi gyógyszer-azonosítás

A szombati nap első blokkjában, dr. Illés Zsuzsanna, a HUMVO elnöke távollétében dr. Mikola Bálint számolt be a hazánkban ez év február 9-e óta élesben működő egyedi gyógyszer-azonosítás (szerializáció) eddigi tapasztalatairól. Mint mondta, a stabilizáció időszakát éljük, a hibák száma nagyjából 3-4 százalék, a rendszer, ha döcögve is, de működik.

A szerializáció kapcsán dr. Ilku Lívia, ezúttal a Richter Gedeon Nyrt. tanácsadójaként beszélt a gyártók és a forgalomba hozatali engedélyek jogosultjai (MAH-ok) nehézségeiről. Mint kiderült, a nagyobb vállalatok számára több millió eurós beruházást jelentett az új rendszerre való átállás. A csomagoláson feltüntetendő nagyobb adatmennyiség miatt a Richternél a dobozok körülbelül a felének meg kellett növelni a méretét, ami a patikákban is okozhat tárolási-raktározási problémákat.

A téma forró voltát jelezte, hogy a pódiumon helyet foglalók is szinte kivétel nélkül a rendszer működtetésével kapcsolatos aggodalmaikat, a szisztéma hiányosságait tették szóvá.

Dr. Árva-Lóky Zsófia, a MOSZ Somogy Megyei Szervezetének elnöke a vidéki patikák szemszögéből vette górcső alá a gyógyszertárak felé támasztott, ez irányú elvárásokat. Mint mondta, sok kistelepülésen nem lehet választani az internet-szolgáltatók közül, a patika egy társaságnak van kiszolgáltatva. Hegyes-dombos vidékeken nemhogy az internet-elérés, de a mobiltelefonálás is akadályokba ütközhet. A rendszer bevezetésekor a lakosság nem kapott tájékoztatást arról, hogy mire számítsanak a patikákban. Korábban az expediálónak volt ideje beszélgetni a betegekkel, most a kódok keresgélése, leolvasása veszi el a tára mellett állók energiáit. „Egyre inkább úgy érzem, hogy szakmánkban a gép és az adatszolgáltatás lett az úr, maga az ember, a betegek és a patikában dolgozók a háttérbe szorultak. Jó pár hete arra sincs időm, hogy belenézzek a beteg szemébe.”

Dr. Nagy Balázs, a MOSZ Felügyelőbizottságának elnöke szerint a gyógyszerésznek nincs elegendő információja ahhoz, hogy a gyógyszerére váró beteggel szemben állva azonnali döntéseket hozhasson. A rendszer nehézkessége, az expediáló látszólagos inkompetenciája, az esetlegesen megnövekedett várakozási idő miatt sérül a beteg és a gyógyszerész közötti bizalmi kapcsolat. A szisztémát úgy kellett volna felépíteni, az életbe léptetését kommunikálni, hogy a felhasználók lássák az előnyeit. Nehéz olyan pozitívumot mondani, amivel ösztönözni lehetne a rendszer lelkes használatát.

Ahogy Bulgáriában, úgy Magyarországon is indokolt lehetne az egy gyártóhoz vagy hatástani csoporthoz tartozó dobozok arculatának egységesítése, plusz a készítményt beazonosító feliratot a doboz minél több oldalán elhelyezni. Ez nagyban segítené a patikai munkát, és a betegek otthoni, biztonságos gyógyszerelését is – véli dr. Nagy Balázs.

Dr. Ilku Lívia mulasztásként ismerte el, hogy a piaci szereplők nem beszélgettek egymással eleget arról, hogy a gyógyszerészeknek, a betegeknek mi lenne a jó. „Mindenki annyira a saját feladatára koncentrált, hogy nem kaptunk, igaz, nem is kértünk visszajelzést. Viszont semmiről nem késtünk le, még mindig van lehetőség a korrekcióra.”

Dr. Gyetvai László, a MOSZ alelnöke úgy látja, a szerializáció bevezetése egyfajta piactisztítást is eredményezhet, hiszen a kisebb, kevésbé tőkeerős cégek nem tudnak óriási összegeket invesztálni gyártósoraik átalakításába. Véleménye szerint az egyedi gyógyszer-azonosítás a parallel kereskedelmet is visszaszoríthatja, és a kis nagykereskedőket is nehéz helyzetbe hozhatja.

Mátyásné dr. Simon Zsuzsa, a MOSZ Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Szervezetének elnöke szerint az új informatikai rendszerek bevezetése olyan mértékben nyomorítja meg a gyógyszerészek munkáját, hogy nemcsak a szemkontaktus, hanem a szakmai feladatok minőségi elvégzése is igen nagy kárt szenved. „Tudom, hogy szükség van ezekre, de úgy érzem, túlhaladtuk a korunkat; vannak olyan feladatok, amelyek a betegek érdekében talán hasznosabbak lennének. Minden egyes új feladatot úgy terhelnek ránk, hogy nem kérdezik meg, akarjuk-e vagy sem. Hogy ezért semmiféle ellentételezést nem kapunk, az már csak hab a tortán.”

Dr. Sándorné dr. Raisz Ildikó, a MOSZ Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Szervezetének elnöke úgy látja, hogy ha bármilyen, jogszabályban meghatározott feladatot rónak ki a gyógyszerészekre, evidens kellene, hogy legyen, hogy ehhez az alapfeltételeket is biztosítják. „Abba fektessünk energiát, hogy ezt elérjük” – biztatja kollégáit a gyógyszerésznő, aki szerint a kézi gyógyszertárakban történő gyógyszer-deaktiválás, és a rendszer sajátosságaiból adódóan a szociális otthonok kiszolgálása is nehézséget jelent.

Dr. Ilku Lívia válaszában elmondta, a kézi gyógyszertárak helyett az anyapatikáknak kell deaktiválniuk a gyógyszert. Az erről szóló jogszabály a napokban (április első felében) lát napvilágot. A Richter tanácsadója azt javasolja a gyógyszerészeknek, feltétlenül jelezzék a gyártónak, ha nem lehet leolvasni egy adott doboz kódját, ugyanakkor elárulta, továbbra sem tudni, mi a teendő hibaüzenetek esetén, ki foglalkozik az ilyenkor nélkülözhetetlen segítségnyújtással. Dr. Ilku Lívia ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy a nagykereskedőknek visszaküldött gyógyszernek mindig aktív állapotúnak kell lennie.

Dr. Biczó Ágota szakgyógyszerész rákérdezett: nem tudná-e a gyártó vagy a nagykereskedő olyan aggregált kóddal küldeni a patikának a gyógyszerszállítmányt, amelyik az összes, a csomagban található gyógyszert beazonosítja? Ezzel nagy terhet venne le az expediálók válláról. Másvalaki megjegyezte, egy kórházi gyógyszerésznek napi ezer doboz ugyanolyan készítményt kell deaktiválnia, ezzel megy el az egész napja. Az aggregálással ez a helyzet is megoldódna. Dr. Ilku Lívia szerint erre elvben van lehetőség.

Dr. Szilágyi Rita, a MOSZ Fejér Megyei Szervezetének elnöke felvetette: a vény nélkül kapható gyógyszerek legális voltát miért nem ellenőrzik? Ez azt a képzetet keltheti a fogyasztóban, hogy az orvos által rendelt medicina biztonságos forrásból származik, a gyógyszerész által ajánlott készítmény viszont kétes biztonságosságú.

Dr. Csontos Ildikó, a szekció moderátora összegző zárszavában arra kérte a vitában résztvevőket, hogy írásban is erősítsék meg kérdéseiket, javaslataikat annak érdekében, hogy a Szövetség továbbíthassa azokat az illetékeseknek.

(folytatjuk...)

Mosz Info

------------------------------------------------------------------------------------------------------

2. rész

eRecept: fejlesztések, felhasználói problémák

A szombat délelőtt második blokkjában egy másik érzékeny terület, az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér, azon belül pedig az eRecept rendszere került górcső alá, ugyancsak élénk diskurzust gerjesztve az előadók, a kerekasztal résztvevői, illetve a közönség egyes tagjai között.

Dr. Bertalan Lóránt, az ÁEEK szakmai koordinátora az eRecept működésének jelenlegi helyzetéről és a várható fejlesztésekről számolt be. Mint mondta, napjainkban már az összes vény 60-65 százaléka eleve elektronikus recept. A Semmelweis Egyetem és a Debreceni Egyetem Általános Orvosi Karán és Gyógyszerésztudományi Karán elméleti és gyakorlati EESZT-képzés indult. Útmutatásai, helyreigazításai között szerepelt, hogy a betegeknek nem a felírási, hanem a kiadási igazolást kell aláírniuk, illetve, hogy ha az EESZT nem érhető el, továbbra is a 22-es azonosítót kell rögzíteni. Felhívta a figyelmet a kiállítók között lévő ÁEEK konzultációs pontra, ahol két napon szakértők adnak tanácsot az érdeklődő kollégáknak.

Dr. Légrádi Gábor, a Novodata Zrt. elnök-vezérigazgatója rendhagyó módon egy kissé filozofikusra hangolta gondolatébresztő előadását. Mint mondta, a gyógyszerészetet is elérte az ipari forradalom negyedik hulláma. „Az evolúció ellen lehet küzdeni, de egy biztos: abban nem az egyén lesz a győztes. Éppen ezért ne nyűgnek, hanem kihívásoknak tekintsük a változásokat.”

A pódiumon helyet foglalók közül dr. Herczegfalviné dr. Abonyi Etelka, a MOSZ Békés Megyei Szervezetének elnöke úgy véli, túlságosan is feltorlódtak az egyes feladatok, rendszerbevezetések. A gyógyszerészek diplomás vonalkód-leolvasók lettek. Szerinte praktikusabb lenne előbb az EESZT fejlesztését befejezni, az egyedi gyógyszer-azonosítást pedig addig opcionálissá tenni.

Dr. Szalai Margit szakgyógyszerész, a MOSZ Felügyelőbizottságának tagja az elszigetelődést említette a szakma egyik nagy problémájaként. Azt, hogy problémás esetekben nincs lehetőség egymástól tanácsot, segítséget kérni.

„Hogy engedheti meg magának a magyar egészségügy, hogy ne legyen mindenki számára egyformán kötelező az EESZT-hez való csatlakozás?” – tette fel a költőinek tűnő kérdést dr. Szilágyi Rita, amivel aztán az indulatok gátját nyitotta fel. „Ha valami nem jól működik, miért mindig a végén, a patikusokon csattan az ostor?” – fogalmazta meg máshogy a problémát Kiss András, a QB-Pharma Kft. igazgatója, aki nem mindig érzi úgy, hogy az elektronika segítené a tára mellett állók munkáját. „Vagy közös a cél vagy nem” – mondta Mátyásné dr. Simon Zsuzsa, aki nem tudja elfogadni, hogy az orvosoknak nem kell igazodniuk, beruházniuk a változásba.

„Kezdetben az volt az ígéret, hogy az orvos nem tud majd olyan gyógyszert felírni, amelyik nincs forgalomban. A legtöbb probléma most mégis ebből adódik” – jelezte felszólalóként dr. Deák Magdolna. Dr. Bertalan Lóránt elárulta, történnek ilyen irányú fejlesztések, amelyeknek köszönhetően a rendszer figyelmeztetni fogja az orvost, ha az adott gyógyszer többek között ilyen okból nem rendelhető. A közönség egyik tagja pedig az orvostársadalom képviselőit hiányolta a rendezvényről, akikkel ez ügyben párbeszédet lehetne folytatni.

Gazdasági és humán-erőforrások

A szombat délutáni program első felének előadói az egyik legégetőbb patikai problémakört, a megfelelő számú és összetételű dolgozói létszám biztosítását járták körül.

Kun Eszter, a Szinapszis Kft. kutatásvezetője és dr. Zlinszky János, a HGYSZ alelnöke közös prezentációjukban egy, a közelmúltban végzett felmérés eredményeit ismertették. Eszerint a megkérdezettek (nagyobb részben személyi jogos gyógyszerészek) a patika mindennapi üzemeltetése, fenntarthatósága kapcsán a legnagyobb problémának a munkaerőhiányt látják, ami a válaszadók több mint fele számára okozott már kihívást. A megkérdezettek 22 százaléka alkalmazott már helyettesítő gyógyszerészt, és ami új trend, hogy (igaz, még csak a patikák 8 százalékában) a helyettesítő szakgyógyszerészek is megjelentek a piacon.

Dr. Rixer Mária, a MOSZ Ifjúsági Fórumának elnöke elmondta, az öt éven belül végzett orvos, fogorvos és gyógyszerész kollégák 30 százaléka megy külföldre dolgozni, egy másik 30 százalékuk pedig hezitál, hogy kövesse-e az előbbiek példáját. „Rajtunk múlik, hogy a fiatalokat meg tudjuk-e tartani, hogy lehetőséget teremtünk-e számukra arra, hogy magyar patikákban dolgozzanak. Az Ifjúsági Fórum is ezen dolgozik. Az elmúlt közel 18 év alatt több száz fiatalnak adtak pódiumot, sokan azóta segítőtársak is lettek.”

„Nem baj, ha a fiatal gyógyszerészek kimennek külföldre tapasztalatokat gyűjteni, egzisztenciát teremteni, csak utána jöjjenek haza” – vallja dr. Samu Antal. Ezt a véleményt Zupkó professzor is megerősítette.

A Szinapszis kutatása szerint a végzős gyógyszerészhallgatóknak mindössze a 30 százaléka kíván közforgalmú gyógyszertárban dolgozni. Dr. Oláh Gábor a DE GYTK tanársegédje egyetemi oktatóként jóval derűlátóbb, hiszen azt tapasztalta, a végzősök 80 százaléka nyitott a patikák irányába.

Mivel számos gyógyszertár keres munkatársat, a végzős hallgatók pedig munkahelyet, dr. Oláh Gábor jó ötletnek tartana egy olyan állásbörzét, akár gyógyszerészkonferenciákon is, ahol a két fél találkozhatna egymással. Ugyanilyen formában lehetne összehozni a gyógyszertárat eladni és vásárolni szándékozókat is. A Debreceni Egyetem munkatársa még hozzátette, nemcsak gyógyszerészből, hanem egyetemi oktatóból is hiány van.

Lukácsné dr. Fodor Enikő, a MOSZ alelnöke a törvény által előírt személyi minimumfeltételeket, majd a nyugdíjba vonuló és a pályára újonnan kerülő kollégák számarányát ismertette. Az előadó a megfelelő gyógyszerész-utánpótlás biztosítása egyik lehetséges útjának a patika szakképző hellyé minősítését tartja, amelyet követően a gyakorlati idejüket töltő gyógyszerészhallgatókból a patika kinevelheti a maga majdani munkatársait. Enikő előadásában ennek a folyamatnak a részleteit mutatta be.

Rózsa Melinda, a MESZK Gyógyszertári Asszisztensi Szakmai Tagozatának vezetője ugyanezt a negatív tendenciát erősítette meg. A személyi minimumfeltételek megléte szerinte asszisztensi oldalról is veszélyben forog; már ma is kihívást jelent, hogy a gyógyszertárban legyen elég, megfelelően képzett asszisztens, illetve szakasszisztens. Egy hozzászóló szerint sokakat elriaszt ettől a szakmától, hogy bár asszisztensként gyógyszertárban szeretnének dolgozni, a szakmai gyakorlatot kórházi körülmények között (is) kell letölteniük. Egy másik hozzászóló úgy gondolja, a szakképzési rendszer alapos reformra szorul, annak érdekében, hogy megfelelően képzett asszisztensek kerüljenek a gyógyszertárakba.

Dr. Deák Magdolna is azt tapasztalja, hogy a szakemberhiány nemcsak gyógyszerész-, hanem asszisztens-hiányt is jelent. A fiatal gyógyszerészek számára nem biztos, hogy a közforgalmú gyógyszertár a legvonzóbb munkahely, hiszen a kutatási területeken, a gyártóknál sokkal jobb fizetéseket kaphatnak. Ugyanilyen problémás és költséges megfelelő helyettesítő gyógyszerészt is találni, és mivel az egyszemélyes gyógyszertárak nem biztos, hogy ki tudják termelni a helyettesítés költségeit, az ezeket vezető kollégák oda vannak láncolva a patikájukhoz.

A pódiumon helyet foglalók közül elsőként dr. Fischer Anna beszélt arról, hogy patikájuk vezetői posztján hogyan sikerült megvalósítani a generációváltást, illetve hogyan találtak a betöltetlen két gyógyszerészi pozícióra három munkatársat is.

Dr. György Péter, a MOSZ Veszprém Megyei Szervezetének elnöke arról a továbbképzésről számolt be, amely a cégvezetőket tanítja meg arra, hogyan tartsák meg a munkatársaikat. (Közhely, a munkaerőhiány úgy előzhető meg a leginkább, ha olyan környezetet, munkafeltételeket alakítunk ki, amelyeknek köszönhetően a kollégáink nem akarnak elmenni tőlünk.)

Dr. Kopasz Ágnes, a MOSZ Csongrád Megyei Szervezetének elnöke nagyon fontosnak tartja a munkatársak motiválását. Egyrészt nála a rabattból szerezhető nyereséget mindig az expediálók kapják meg, másrészt pontosan meghatározzák, hogy a patikán belül melyik munkatársnak mi a feladata, ezt kifüggesztik, és így szabadság esetén mindenki tudja, a távol lévő kollégának pontosan mely tevékenységeit kell átvenni.

Generációváltás

A Szinapszis felmérésében részt vevők csaknem fele szerint a fiatal gyógyszerészek tulajdonszerzése manapság komoly nehézségekbe ütközik. Ezt a nap utolsó felszólalója, dr. Horváth Ákos Márk, a MOSZ Országos Elnökségének tagja is megerősítette. A fiataloknak nincs tőkéjük a tranzakcióhoz, hitelt pedig nem akarnak felvenni, nem látva előre ennek az összegnek a megtérülését. Márk egy részletvásárlási konstrukciót „ajánlott fel” a jelenlévőknek, ami a fiatal patikatulajdonosok részéről is kigazdálkodható, és a nyugdíjba vonuló kollégák számára is egy folyamatos, stabil jövedelmet jelentene. Márk javasolta, ez ügyben a MOSZ és a Fiatal Gyógyszerészek Klubja (FIGYOK) lépjen kapcsolatba egymással.

Dr. Samu Antal a generációváltás, pályaelhagyás kapcsán megjegyezte, a fiatal gyógyszerészek előtt jelenleg nincs pozitív jövőkép, ami nagyobb arányban erre a pályára vonzaná őket.

A patikák jövedelmezőségének javítása

Dr. Kernya István szakgyógyszerész a patikák jövedelmezőségi viszonyainak alakulásáról adott történelmi áttekintést, rámutatva a látványosan negatív tendenciákra. Dr. Kovács Zsolt, a Pharmatrainer Kft. ügyvezető igazgatója ennek kapcsán hangsúlyozta, megváltoztak a gyógyszertárakkal szembeni fogyasztói elvárások. A patikában is élményorientált vásárlás történik, az officinában látottak, tapasztaltak a páciens valamennyi érzékére hatnak, amihez a termék és a kapott információ mellett a vele szemben álló szakember viselkedése is szervesen hozzátartozik.

Zsolt elmondta, felmérések szerint hétszer annyi energiába kerül egy új vásárló szerzése, mint egy régi megtartása. „A beteg akkor fog újra és újra bennünket választani, ha motivált a tára mellett álló gyógyszerész vagy szakasszisztens.”

A Szinapszis kutatásának eredményei azt mutatják, a patikák jövedelmezőségén mindenekelőtt a termékkör szélesítésével és a degresszív árrés rendszerének átalakításával lehetne javítani.

Száraz tények, izgalmas kérdések

A konferencia utolsó napján hagyományosan a gyógyszertár-működtetés aktuális jogi, adóügyi és számviteli kérdései kerültek napirendre. Schissler József könyvvizsgáló, adótanácsadó, okleveles pénzügyi revizor a gazdasági társaságok átalakulásának, egyesülésének, szétválásának részleteit világította meg. Dr. Maklári Zsolt jogi szakértő a munkáltató ellenőrzési és szankcionálási jogáról tartott előadást, Juhász Katalin okleveles könyvvizsgáló pedig a gyógyszertárakat érintő adóváltozásokat ismertette.

Nem csak munka

A rendezvény két és fél napja természetesen a kikapcsolódásra is lehetőséget biztosított. Péntek este, sötétedés után a vállalkozó kedvűek fáklyákkal a galyatetői kilátóhoz kirándulhattak, majd borkóstoló következett, szombaton pedig a konferencia résztvevői gálavacsorán élvezhették egymás társaságát, ahol a Melodies Partyzenekar gondoskodott a jó hangulatról.

Előremutató gondolatok

• A jövő patikájában a gyógyszerészi jelenlétet a kognitív szolgáltatások fejlesztése, a kreatív, problémamegoldó, szociális készségeket igénylő feladatkörök kialakítása teszi nélkülözhetetlenné.
• Gyógyszerészi kezdeményezésre hozzunk létre praxisközösségeket, és ezekhez igyekezzünk uniós forrást találni! Ebből a pénzből a gyógyszerészi gondozás finanszírozása is részben megoldottá válhat.
• Az egyedi gyógyszer-azonosítás kapcsán van lehetőség arra, hogy a gyártók a gyógyszerészi és betegigényekhez igazítva alakítsák át dobozaik grafikai arculatát (gyógyszernév, hatóanyag, hatáserősség több helyen történő feltüntetése stb.)
• Az ÁEEK-nál zajlanak azok a fejlesztések, amelyeknek köszönhetően az orvosok nem tudnak majd olyan gyógyszereket felírni, amelyek nincsenek forgalomban.
• Hozzunk létre olyan börzéket, ahol a munkatársakat kereső patikák és az elhelyezkedni kívánó gyógyszerészek, illetve a gyógyszertárat eladni és vásárolni szándékozók találkozhatnak egymással!
• Minősíttessük a patikánkat szakképző hellyé, neveljük ki mi magunk leendő kollégáinkat!
• A generációváltás, a patikaátadás-átvétel kapcsán gondolkodjunk részletfizetéses konstrukcióban is! A fiatalok többsége számára ez tűnik a leginkább járható útnak.

------------------------------------------------------------------------------------------------------

30 éves a rendszerváltás
Jó irányba halad a gyógyszerészet?

A Parlament 1989. január 11-én fogadta el az egyesülési jogról szóló 1989/II. törvényt, amely jogszabály gyakorlatilag a szabad pártalakítást emelte be a magyar jogrendszerbe. 1989 márciusában megalakult az Ellenzéki Kerekasztal, majd augusztus 19-én megszervezett Páneurópai Piknik részeként Sopronnál megtörtént a vasfüggönyön az első határnyitás. Az októberi alkotmánynak is nevezett új alaptörvényt 1989. október 23-án hirdették ki, amely sok más mellett azt is rögzítette, hogy Magyarország gazdasága piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú, és egyenlő védelemben részesül. Megszületett a Harmadik Magyar Köztársaság. 1989. december 3-án Máltán, a Bush-Gorbacsov csúcstalálkozón eldőlt Kelet-Közép-Európa sorsa.

Rendkívüli módon felgyorsultak a változások.

Ebben a különlegesen inspiratív, már-már euforikus társadalmi környezetben, a következő év elején megjelent a 9/1990. (III. 28.) SZEM rendelet a gyógyszerészi magántevékenység gyakorlásáról. Május 2-án összeült a szabadon választott Parlament.

A szakmában is hihetetlenül felgyorsultak az események. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ekkor még aktívan közöttünk voltak a század első felében működő, az államosítás előtti magyar gyógyszerészet tradicionális rendszerének a képviselői, illetve közvetlen leszármazottaik. Remek volt a csapat, óriási a mozgástér, széles a horizont, telve voltunk bizakodással és energiával. Felismerve a helyzetet, hogy a változások első időszaka ad alkalmat az irányok megfogalmazására és a folyamatok beindítására, fénysebességgel kezdtük építeni az új magyar gyógyszerészetet.

Nem volt olyan kérdés, amelynek a megoldását a Hankó–Mikola–Samu–Simon Kis négyes, sok kiváló kollégánk segítő és hasznos közreműködésével együtt, ne vállalta volna fel. A csapat – bár jószerével spontán alakult – remekül megosztozott a feladatokon. A környezet és mozgástér precíz elemzése, a kapcsolati rendszer felépítése, a klinikai farmakológia, a menedzsment-ismeretek és módszerek gyógyszertári adaptációja területein lévő szoros együttműködés valós potencírozó szinergizmusa néhány esztendő alatt évtizedes hatású eredményeket produkált.

Rendkívüli sebességgel építettük ki a kapcsolatrendszereket, mindenekelőtt az egészségügyet és a gazdaságot, az önkormányzatokat felügyelő és irányító tárcákkal, a biztosítóval, az adóhivatallal, a pénzintézetekkel, a hazai és külföldi gyógyszerpiaci szereplőkkel, a külképviseletekkel (akkoriban még konszignációs raktárakból történt az import gyógyszerek biztosítása), az egyetemi képzőhelyekkel és a társszervezetekkel.

Nagyot ugorva az időben, most, egy választási évet követően, egy új ciklus elején azt szeretnénk feltérképezni, hogy mennyiben stabilak az akkori célkitűzések, hol és milyen kiigazításokra lehet szükség. Leszögezhető, hogy az elmúlt időszakban az ágazatra gyakorolt gazdasági és politikai befolyás erősödése átrendezte a súlypontokat, lefékezett, illetve felgyorsított egyes törekvéseket, megváltoztak az arányok a hivatás–szakma–gazdaság dimenzióiban.

„Azt szeretnénk feltérképezni, hogy mennyiben stabilak az akkori célkitűzések, hol és milyen kiigazításokra lehet szükség.”

Változott a társadalmi környezet is, aktívvá vált egy új generáció, sőt a következő is megjelent a porondon. Az információtechnológia korábban elképzelhetetlen mértékű térhódítása jórészt felszámolta az egészségügyi ellátórendszerben meglévő információs aszimmetriát, ami új szolgáltatói modell kialakítását sürgeti.

Ebben az évben tervezzük széles körben megvitatni a változásokat, azok hatásait, körvonalazni a mozgásteret és megfogalmazni tennivalóinkat. Két lépcsőben gondolkozunk. Az első állomás Galyatető, a sorrendben huszonnegyedszer megrendezésre kerülő, márciusi Gyógyszertár-működtetés munkakonferencia, majd az azt követő XXIX. őszi gyógyszerészkongresszus. A márciusi programban világosan látható a szándék. Jól definiált témakörökben, széles megvilágításban és környezetben alapkérdéseket elemzünk, tendenciákat tárunk fel, közös álláspontok kialakítását célozzuk meg.

Ezek a sarokpontok a következők:

Az egészségügyre fordított kiadások mértéke és arányának változásai – figyelembe véve a megnövekedett igényeket és a bővülő lehetőségeket – nem fedezik az ellátás indokolt költségeit. Ez egyfelől a magánerőforrások ráfordításainak és a háztartások jövedelmének növekvő részesedését, másfelől a szolgáltatás hatékonyságának fejlesztése kérdését veti fel. Lefordítva, számunkra, gyógyszerészek számára ez legalább két üzenetet hordoz. A lakosság egyre többet fizet a gyógyszerekért, másfelől növekszik az elvárás a magas minőségű gyógyszeres terápiák hatékonyságának fokozása irányában.

Az e tényezőkből fakadó, előttünk álló feladatok egyértelműek. A szolid árkörnyezet fenntartása és az együtt alkalmazott (a patikában és az azon kívül beszerzett készítményekkel való) terápiás megoldások szakértői kézbentartása érdekében minél szélesebb körű termékportfóliót kell a gyógyszertárakban forgalmazni, valamint folytatni kell a meglassult terápiamenedzsment programokat.

A születéskor várható élettartam növekedése elválik az egészségben töltött életévek növekedésének ütemétől. Durva megközelítésben a gazdasági-társadalmi, civilizációs fejlődés lényegesen gyorsabb, mint az egészségtudatos magatartás kialakulása, valamint a szédületes tempójú orvos-diagnosztikai és gyógyszerfejlesztéseket követő egészségügyi szolgáltatások felzárkózása. Nincs az a költségvetés, ami az ezzel összefüggő jogos társadalmi igényeket teljesíteni tudná. Másfelől nincs olyan finanszírozható ellátórendszer, amelyik ki tudná elégíteni az egyre szélesedő, rá zúduló korcsoport elvárt igényeit.

Ránk, mint jelenleg magasan a legnagyobb szakember–páciens kontaktust felmutató ellátó szegmensre, ez megint csak egyértelmű feladatot ró. Figyelemmel a túlterhelésében megroppant háziorvosi alapellátásra, az egészségi állapotot fenntartó és a megelőzési programokban is részt kell vennünk. Ebben való szerepvállalásunk lehetőségeit és jelentőségét a döntéshozók számára is világossá kell tennünk.

A gyógyszerelosztási csatornák világszerte átalakulóban vannak. A korszerű, egyedi, speciális terápiáké a jövő. Ez a jelenség meg fogja változtatni a közvetlen lakossági gyógyszerellátás szerepét az ellátórendszeren belül. Részben értékét tekintve, részben a rendelhetőségi jogosítványok okán a nagy értékű biológiai terápiákhoz várhatóan nem a gyógyszertárakban fog hozzájutni a beteg.

Ez legalább két kérdésben ad feladatot számunkra. Az egyik, hogy szorgalmazzuk azokat a meglévő terápiamenedzsment programokat és szaktevékenységeket, amelyek a WHO és a FIP szerint is gyógyszertárban végezhetők. A másik, hogy a terápiák hatékonysága és az erőforrás-fedezet biztosítása érdekében a korábban a patikákból kikerült termékportfóliók (étrend-kiegészítők, tápszerek, inkontinencia eszközök, gyógyászati segédeszközök stb.) forgalmazását visszaszerezzük. Számos egészségnyereséget vizsgáló szakmai megfontolás támasztja alá ezt az igényt.

Az információtechnológia fejlődésével változtak a betegek tájékozódási pozíciói. Amíg néhány évvel ezelőtt még meghatározó szerepet töltöttünk be az egészség megtartása, a betegségek megelőzése és a helyes terápiák alkalmazása, valamint a kölcsönhatások feltérképezése terén, ma ez a helyzetünk hátrébb sorolódott. Új kommunikációs technikákat kell kialakítanunk az egészségértés, az adherens magatartás népszerűsítésében. A szakértelmünk és a kontaktus mindehhez biztosított. Újra fejlesztenünk kell, új módszereket. Ebben is nagy segítségünkre van a belépő generáció, amelynek tagjai már erre a társadalmi igényre vannak „bekötve”.

Számos leágazása van a vázolt változásoknak, amelyek a gyógyszerellátás működése jelenlegi jogi és gazdasági környezetének finomhangolását igénylik. A közelmúltban, jórészt a gyógyszerbiztonság égisze alatt kötelezően elvégzendő adminisztrációs feladatok aránytalanul nagy terhet róttak a gyógyszertárakra. Nem vizsgálta senki az online pénztárgép, az EESZT, a GDPR és a HUMVO bevezetésének valós költségeit, sem azok élő munka- és technikai erőforrás-vetületét. A munkatükör-elemzés tanúságai azt jelzik, hogy a páciensekre fordított idő és az adminisztrációs tevékenység kötelezettsége arányai rendkívül kedvezőtlenek.

Mindamellett, hogy a létszámbővítésnek masszív erőforrásigénye is lenne, a gyógyszerbiztonsági köntösben megjelenő feladatok rendkívül kiszolgáltatott helyzetbe hozták a patikákat. Sokszor nem átláthatók és nem kézben tarthatók azoknak az intézkedéseknek a követelményei, amelyeket a rendszergazdák végeznek számunkra. Ezek teljesítése viszont a beteg számára a költségvetés helyett megelőlegezett (!) támogatás elszámolásának az egyik feltétele.

Nem vitatható, hogy amennyiben a működés forrásfedezete a közeljövőben nem bővül, sem a humán-, sem a gazdasági erőforrás nem nyújt garantált fedezetet az ágazat kiegyensúlyozott működéséhez, és a jelenleg magas szintű, hozzáférhető és biztonságos gyógyszerellátás veszélybe kerül. Jóllehet, az előzőekben felsorolt, a hivatást is fejlesztő WHO- és eurokonform-érvek realitása minimális ráfordítással, gazdaságosan is képes jelentős egészségnyereséget felmutatni.

Nem halasztható tovább az árrés-konstrukció felülvizsgálata, a korszerűtlen és idejétmúlt szabályozás megváltoztatása, a gyógyszertárak működtetését rögzítő 41/2007. (IX. 19.) EüM rendelet életszerű módosítása. Nem halasztható a rendkívül kapacitás- és forrásigényes, ám jórészt értelmetlen ügyeleti szolgálat rendezése. Nem kerülhető meg a gyógyszerész szakmai mozgásterének áttekintése, a képzettségüknek megfelelő, az ellátórendszer hatékonyságát növelő jogosítványok megadása.

Úgy gondoljuk, mindezekről a kérdésekről szakmai megbeszélést kell folytatnunk. A hatékony és jövőbe mutató gyógyszerellátás mindenkinek érdeke, a társadalomnak, az ellátórendszernek, a döntéshozónak és a működtetőnek egyaránt.

Meggyőződésünk, hogy ez az együttműködés a hatékony érdekérvényesítés egyedüli záloga.

Mikola Bálint

Forrás: MOSZ Info
Kelt: 2019-03-04