Szász György professzor úr emlékére

Budapesten született 1927. október 31-én. Itt végezte gimnáziumi tanulmányait, majd a Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerész Karán szerzett 1952-bcn gyógyszerészi diplomát. Még hallgatóként meghívást kapott Végh Antal professzortól a Gyógyszerészi Kémiai Intézetbe, ahol 1952. március 1-től egyetemi gyakornok lett.

1960-ban gyógyszerészdoktor, 1968-ban a kémiai tudományok kandidátusa, 1980-ban a kémiai tudományok doktora fokozatot nyerte el. 1974-ben nevezték ki egyetemi tanárnak és a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyógyszerészi Kémiai Intézet igazgatójának. Ezt a feladatot 1994-ig látta el. Nyugállományba vonulása után 1997-ben elnyerte a Professor emeritus címet. 1972-től 1984-ig a Semmelweis (orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar dékánja volt.

Sokan emlékszünk még a Múzeum körúti kémia laborban lévő gyakorlatokra, ahol a nyár eleji hőségben hosszú fehér köpenyben és rövidnadrágban, felesége, Mária néni közreműködésével oktatott minket.

1991. december 13-án Dr. Szász György professzor az újonnan megválasztott elnök a Magyar Gyógyszerészeti Társaság elnökségének első ülésén röviden körvonalazta a Társaság terveit, melyekkel kapcsolatban kifejtette, hogy azon az úton kíván továbbhaladni, amelyet az előző vezetés megkezdett. Hangsúlyozta, hogy folyamatosan kapcsolatban kíván maradni a Magyar Gyógyszerész Kamarával, és a Magángyógyszerészek Országos Szövetségével.

Még ebben az évben az MGYT közgyűlése Társult Szervezetének választotta a MOSZ-t. Szász elnök úr kitüntető figyelmét folyamatosan rajta tartotta a formálódó gyógyszerészeten. Közreműködésével számos szakmai fórumot szerveztünk, amelyek jelentős mértékben hozzájárultak a gyógyszerészi kar hivatásfejlesztő programjához. 1998-ban a MOSZ „Gyógyszerészetért” életműdíjjal ismerte el tevékenységét.

Higgadt, bölcs tanácsait még az utóbbi években is kamatoztattuk. Elmaradhatatlan, személyes részvevője volt a siófoki kongresszusainknak és konferenciáinknak. Élvezettel hallgatta a fórumokat és a vitákat. Utolsó alkalommal így búcsúzott: „…nagyon jól végzitek a dolgotokat, örömmel jövök mindig hozzátok. Egy gond viszont van. Egy jó tanár-diák focimeccs még beleférne…..”

Kedves Professzor Úr!
Mindent köszönünk Neked!
Emlékedet tisztelettel megőrizzük!

Magángyógyszerészek Országos Szövetsége

Forrás: MOSZ Info
Kelt: 2018-08-30