„Nem kell tartanunk gyógyszerész-munkanélküliségtől”
Dr. Noszál Béla a hazai gyógyszerészképzés helyzetéről – 1. rész

Interjúalanyom társelnöke a Magyar Rektori Konferencia Orvos és Egészségügyi Bizottságának, elnöke a Gyógyszerészi Albizottságnak. Utóbbi testületek fő feladata a felsőoktatási Képzési és Kimeneti Követelmények standardizálása. Ez ötévente válik esedékessé, utoljára 2016-ban történt meg. Dr. Noszál Béla – aki több testület tagjaként a Magyar Akkreditációs Bizottság munkáját is belülről megismerte – azt mondja, a magyar felsőoktatásban regisztrált mintegy 490 szak közül az egyik legegészségesebb képzés a gyógyszerésztudományi karokon zajlik.

Gyógyszertár: A gyógyszerészetet az utóbbi 10-15 évben több új feladat és kihívás találta meg. Ezek közül melyeket tartja a legfontosabb változásoknak, amelyekhez a képzésnek is alkalmazkodnia kell?

Dr. Noszál Béla: A képzésnek nemcsak alkalmazkodnia, de lehetőség szerint elébe is kell mennie a jövő feladatainak. A társdiszciplinákhoz viszonyítva a gyógyszerészetben ez különösen fontos, mert szeretett hivatásunk egyik nagyszerű specifikuma a sokszínűség, amelynek köszönhetően az egészségügy, az ipar, a hatóság és a tudományos kutatás számára egyaránt képzünk szakembereket. Az oktatásnak ezen sokoldalú társadalmi elvárásokra is figyelemmel kell lennie. Emellett, mára természetessé vált, hogy hazánkban a gyógyszerészképzés több nyelven folyik, több tucat országból érkező hallgatók számára (Szegeden, Debrecenben és Pécsett a magyar mellett angol, Budapesten angol és német nyelven).

Képzésünk ily módon jó néhány évvel megelőzte a Kormány később deklarált stratégiai célkitűzését, amely a „Fokozatváltás a felsőoktatásban” című dokumentumban magas szintű prioritásként kezeli a hazai felsőoktatás nemzetköziesítését. Az itt végző külföldi hallgatók hazánk és az alma mater jó hírét viszik a világba, az pedig, hogy hozzánk jönnek tanulni, minden testületi minősítésnél hitelesebben igazolja az itt folyó képzés színvonalát. Mindamellett, mind a négy képzőhelyen továbbra is domináns a magyar nyelvű képzés, amin nem is szándékozunk változtatni.

Gy.: Az egyetemi felvételi keretszámokat is ennek figyelembevételével állapítják meg?

N. B.: Minden évben júliusban dől el, hogy egy-egy képzőhelyre pontosan hány fiatal nyer felvételt. Erre van egy bizonyos kapacitásszám, amit célszerű betölteni; és örömmel konstatálhatjuk, hogy a gyógyszerészetben ez a magas ponthatárok mellett sem jelent problémát.

Gy.: Visszatérve az eredeti kérdésre, milyen új kihívásokkal találják szembe magukat a tára mellett dolgozó gyógyszerészek? Gondolok itt például a patikai termékkör változására, bővülésére…

N. B.: A gyógyszerkincs folyamatosan változik, hiszen a tudomány fejlődik, a gyógyszerkutatás pedig világszerte nagy erőkkel folyik. Vannak készítmények, amelyek elavulnak, kikerülnek a forgalomból, igen ritka, súlyosabb esetben vissza is vonnak gyógyszert. Ezt meghaladó mértékben pedig megjelennek újak. Egy végzett gyógyszerész 35-40 éven át gyakorolja a hivatását; ez idő alatt a gyógyszerkincs jelentős mértékben megújul. Egyrészt minden évben születik a világban tíz-egynéhány új hatóanyag, másrészt a gyógyszerformák is változnak. Ez a praxisban dolgozók és persze az egyetemi oktatók részéről is folyamatos megújulást igényel.

Akiket ma oktatunk, azok körülbelül 2060-ig fognak tevékenykedni a gyógyszerészet területén. Hogy 40 év múltán melyek lesznek a szakma konkrét feladatai, ma még senki nem tudja. Azokra az időkre azzal tudjuk a legbiztosabban felkészíteni a jelenlegi hallgatóinkat, ha megtanítjuk nekik az egzakt természettudományos ismereteket. A jogszabályok az elkövetkező 40 évben számtalanszor fognak módosulni, a gyógyszerkincs is változik, de a szívnek évtizedek múlva is két pitvara és két kamrája lesz, és a szén is négy vegyértékű marad. Ez az a biztos alap, amelyre a leendő gyógyszerészek a későbbiekben is tudnak támaszkodni.

Gy.: Egyre gyakrabban találkozunk azzal az elvárással, hogy a tára mögött álló szakemberek tudjanak megfelelően, hatékonyan kommunikálni a betegekkel.

N. B.: A kommunikáció jelenleg is szerepel a tantervünkben. A hallgatók ötödéven hallanak arról, hogyan kell a tára mellől beszélni az idős és a fiatal beteggel, a drogossal, a kismamával és így tovább, nem utolsó sorban pedig gyógyszertári gyakorlatot is folytatnak, oktató gyógyszerész irányításával a tára mellé kerülnek. Ad abszurdum, ha valaki Ciceróvá akarja magát képezni, tantárgyként akár a retorikát is felveheti más karon vagy egyetemen is, mert a curriculum 5 százaléka szabadon választható tárgyak számára van fenntartva, amelyben a hallgatónak igen nagy a szabadsága. De a diploma alapját képező tudást természetesen az egyetemnek kell garantálnia. Az ember csak akkor tud értelmesen kommunikálni, ha tisztában van a konkrét szakmai tantárgyi alapokkal. A kommunikáció a forma, a tudományosan megalapozott tudás a tartalom.

Gy.: A képzésnek vannak bemeneti és kimeneti paraméterei. A munkaerőpiac szempontjából nyilván az utóbbi a meghatározó, de ezt nagyban befolyásolja a felvett hallgatók száma. Ez hogyan alakult az utóbbi években?

N. B.: Attól függ, milyen távlatban nézzük. Amikor az én generációm tanult az egyetemen, Magyarországon két helyen folyt gyógyszerészképzés, Szegeden és Budapesten. Azóta ez Debrecennel és Péccsel bővült. A legtöbb fiatalt Budapestre veszik fel, utána Szeged, Debrecen, illetve Pécs következik. A mi időnkben az oktatás kizárólag magyar nyelven zajlott, ma már – mint említettem – angolul és németül is. Minden itt végzett hallgató – magyar és nem magyar – el tud helyezkedni, ami mutatja, hogy ez egy abszolút piacképes képzés.

A hallgatók létszámának alakulását tekintve maradjunk Budapestnél és a magyar nyelvű képzésnél: itt a felvettek száma nőtt ugyan, de nem óriási mértékben. Jó pár éve még tartottam attól, hogy elő fog állni Magyarországon a gyógyszerész-munkanélküliség, de hála Istennek, ez máig nem történt meg.

Mára minden egyetemi szakon hivatalossá, sőt kötelezővé vált az úgynevezett Diplomás Pályakövető Rendszer (DPR), amelynek célja azt regisztrálni, hogy az egyes képzőhelyeken és szakokon végzett fiatalok mennyi idő alatt találnak állást, és mennyire mutatkozik stabilnak a pozíciójuk. Hosszabb távon a DPR feladata annak a kimutatása, hogy melyek a társadalmilag szükségtelen, redukálandó létszámú, vagy csak önköltséges hallgatókat oktató szakok. Ez utóbbiak már megjelentek, és további (a hallgatói köznyelvben csak „büfé- ruhatár” szakként emlegetett) képzések esetén a folytatásuk is várható. Természetesen, a gyógyszerészet – szerencsére – ettől igen távol van.

Friss DPR-adatokkal a Semmelweis Egyetem kapcsán rendelkezem. Az eredmény értékeléséhez itt előre kell bocsátani, hogy – bármely szempont szerint (felvételi pontszám, túljelentkezési ráta, tudományos teljesítmény, nemzetközi elismertség) – ez az ország egyik legelismertebb felsőoktatási intézménye. Itt az összes szak – orvos, fogorvos, gyógyszerész, gyógytornász, mentőorvos, egészségügyi menedzser stb. – hallgatói közül a gyógyszerészek azok, akik a legrövidebb idő alatt találnak maguknak állást. Ez jelenleg 21 nap. Emellett patikában, gyógyszergyárban dolgozó ismerőseim, barátaim nem egyszer jelentkeznek azzal a kéréssel, hogy küldjünk hozzájuk értelmes, szorgalmas fiatalt dolgozni, ha tudunk. Ezek mind arra utalnak, hogy – szerencsére – egyhamar nem kell tartanunk gyógyszerész-munkanélküliségtől.

Tóth Tamás

(folytatjuk)


Dr. Noszál Béla 1967–1972 között folytatott gyógyszerészi tanulmányokat Budapesten, ahol előmenetele és tanulmányi verseny-eredményei alapján több éven át egyedüli gyógyszerészhallgatóként kapott Népköztársasági Ösztöndíjat.
A közforgalmú gyógyszertárakban folyó munkával egy kispesti patikában ismerkedett meg. Felsőoktatási és tudományos kutatási tapasztalatait két-két vezető hazai és amerikai egyetem (Semmelweis, ELTE, illetve a Virginiai és a Kaliforniai Egyetem) munkatársaként szerezte, a gyógyszerészképzésben négy és fél évtizede vesz részt. 2002 és 2012 között négyszer választották a Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Karának dékánjává, 2012-ben a Gyógyszertudományok Doktori Iskolájának vezetője lett.

Forrás: MOSZ Info
Kelt: 2017-09-11