2011-08-19    Beszámoló a MOSZ Gyógyszeres Terápia Menedzsment V. – Geriátria Konferenciájáról
X
<
 
>
 
 
Beszámoló a MOSZ Gyógyszeres Terápia Menedzsment V. – Geriátria Konferenciájáról II. rész
 
A péntek délutáni programban Kiss professzor kardio-renális betegségek időskori bemutatásához szervesen illeszkedett Dr. Samu Antal a MOSZ alelnöke, aki az időskor gyógyszeralkalmazási problémáiba vezette be a hallgatóságot
 
A péntek délutáni programban Kiss professzor kardio-renális betegségek időskori bemutatásához szervesen illeszkedett Dr. Samu Antal a MOSZ alelnöke, aki az időskor gyógyszeralkalmazási problémáiba vezette be a hallgatóságot. Az időskor meghatározásakor kétféle életkort különböztetünk meg. A kronológiai kor a naptári, anyakönyvi életkor, a biológiai életkor pedig amikor a szervezet tényleges, élettani (fiziológiás) állapotát vesszük figyelembe. A biológiai életkor függ az egyén egészségi állapotától, testi erőnlététől (fittség), szellemi frissességétől, teljesítőképességétől, külső megjelenésétől. Összességében az ember nem a naptári évek szerint öregszik. Nincs két egyforma öregedés, minél inkább korosodik az egyén, annál inkább különbözik másoktól.
Samu doktor ismertette az életszakaszok WHO beosztását, ami szerint az 50-60 év az áthajlás kora, a 60-75 év az idősödés kora, a 75-90 év az időskor, 90 fölött aggkorról és 100 év felett matuzsálemi korról beszélünk. Az idősödést az életkorral együtt járó változások jellemzik, melyek egyrészt testi (szomatikus), másrészt lelki (pszichés) változások. Az öregedés üteme egyénenként változó. Az öregedést szabályozó tényezők egyrészt a genetikai háttér, másrészt a környezeti hatások, valamint a táplálkozási tényezők. Az időskorban bekövetkező testi változások hatással vannak az idős ember külső megjelenésére (bőr, haj, szőrzet, testtartás, járás), az érzékszervek állapotára (látás, hallás, szaglás, ízlelés), és a belső szervek működésére (szívműködés, légzés, emésztés, kiválasztás, mozgás) egyaránt.

A geriátria, az idősgyógyászat, a gerontológia orvosi, ápolói oldala, amely az időskorúak betegségeivel, a betegségek megelőzésével, gyógyításával, és az ápolással foglalkozik- szögezte le az előadó. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) tájékoztatása szerint a világon 2020-ra több mint egy milliárd ember lesz 60 év feletti. A népesség korösszetétele eltolódott az idősebb korosztályok irányába. Hazánkban minden ötödik ember betöltötte 60. életévét, vagyis a 60 felettiek aránya elérte a 20 %-ot. A korban előrehaladva a férfiak halálozása magasabb, mint a nőké, a születéskor várható életkór férfiaknál 68 év, nőknél 76 év /EU országokban magasabb/.



A magyarországi demográfiai helyzetet elemezve, a következő jellemzők emelhetők ki: öregedő és fogyó népesség, fogyó családok, a válások növekvő száma, csökkenő gyermekszám, növekvő női arány, növekvő férfihalálozás, növekvő női krónikus betegségek, növekvő rászorultság, növekvő regionális különbözőségek, egészség és életminőség vonatkozásában növekvő esélyszóródás és kockázatfokozódás. Ezek a jelenségek számos feladatot adnak az egészségügyi ellátó rendszernek.



Samu dr. ismertette az időskor speciális problémáit. Így kerültek bemutatásra többek között a táplálkozás, a víz- és elektrolit-háztartás zavarai, az időskori sürgősségi állapotok, az elesés és járászavarok, csonttörések, heveny zavartsági állapotok, a fájdalom, az időskori rákbetegség, a decubitus és az inkontinentia problémái. A gyógyszerellátás szempontjából kiemelten fontosak az időskorban gyakrabban előforduló kórképek, a szív és érrendszeri, a magas vérnyomás betegségei, szívritmuszavarok, szívelégtelenség, ideggyógyászati, csont és izomrendszer, valamint a szellemi hanyatlással járó betegségek.



Egyes adatok szerint egy 28 éves korú férfihoz viszonyítva egy 73 éves férfi 4-szer gyakrabban vesz igénybe járóbeteg-szolgáltatást, 10-szer gyakrabban kórházi ellátást, és 12-szer gyakrabban írnak fel részére gyógyszert. Az idősek egészségügyi szolgáltatásainak igénybevételét az átfogó elemzések a következő szempontok köré csoportosították. Találkozások az orvossal, gyógyszerhasználat, formális és informális, valamint intézeti segítségnyújtás, gondozás, gondoskodás, kórházi gyógykezelés akut betegség miatt. Megállapítható, hogy a 70 évesek és idősebbek 85 %-a jár rendszeresen orvoshoz, 96 %-a használ legalább egy, általában négy gyógyszert. Az orvos és beteg találkozók 2/3-a receptfelírással végződik- szögezte le az előadó, majd ezt követően a fő szervrendszerek anatómiai működésbeli változásait, a belső szervek működéseit, az ismert major rizikófaktorok időskori sajátosságait mutatta be. Zárásként kitért az időskor farmakokinetikai és biofarmáciai környezetére, amelynek alapos ismerete a hatékony gyógyszeres terápia záloga.

Az időskori szembetegségek gyógyszeres kezelésével foglalkozott előadásában Dr. Klukovits Anna, Szegedi Tudományegyetem adjunktusa. Az időskorban jelentkező változások kapcsán ismertette az élettani jelenségek, a sejtek fokozott sorvadása (atrófiája) és pusztulása, az alkalmazkodó képesség-, az enzimaktivitás-, és a fehérjeszintézis csökkenése, valamint a szöveti változások és funkcióváltozások jelentőségét. Felhívta a figyelmet a látást befolyásoló következményekre, a komfortérzet és az életminőség változására. Részletesen ismertette az időskori szembetegségek, így a fénytörés-, a szemhéj-, a kötőhártya (konjunktiva)-, a szaruhártya-, a szem külső szegmentumának és az üvegtest elváltozásainak előfordulását, valamint kitért a retina-, a látóideg-, a könnytermelő és levezető rendszer-, az orbitatartalom elváltozásaival összefüggő kórlefolyásokra.



A fénytörés változásainak bemutatásával összefüggésben adjunktusnő kifejtette, hogy a szemgolyó növekedése 14 éves korig, 2 ütemben történik. 70-80 évesen a lencse megkeményedik, ami módosítja a fénytörést, míg az időskorban jelentkező miopia a kezdődő katarakta tünete lehet. A szemhéj változásaival kapcsolatban kitért a fokozódó a faggyútermelés, komedoképzés, gyulladások, a kollagén szintézis, a kötőszöveti rostok gyengülése miatt befelé forduló alsó szemhéj, a pillaszőrök gyulladása, keratitisz, az idős emberek váladékos, gyulladt szeme (seborrhea, diabétesz), a szemhéjszél kifelé fordulása, a könnypangás, krónikus konjunktivitisz, a szemhéji kötőszövet elasztikus rostjainak megnyúlása egyes eseteire. A kötőhártya (konjunktíva) változásai oka, hogy a kor előre haladtával az erek kanyarulatosabbak, jobban láthatók, az itt elhelyezkedő kehelysejtek száma csökken, kevesebb mucin termelődik, a könnyfilm kevésbé stabil, így „száraz szem” lakul ki. A szaruhártya változásai kapcsán leggyakoribb a lipid anyagcserezavar miatti szürkésfehér gyűrű az írisz körül (arcus senilis), és az endotélsejtek pusztulása miatt dehidratált szaruhártya, hámödéma, égő érzéssel. Ennek következményekén látászavar alakul ki, szaruhártya átültetésre van szükség. A szem elülső szegmentumának elváltozásai ismertetésekor sor került a kornea, irisz, csarnokzug, lencse bemutatására. Az irisz időskorban megfakulhat, kevesebb a festék, a pupillatágító izmok gyengülnek, a pupilla tágításra kevésbé reagál. A lencserostok újratermelődése miatt a lencse külső mérete nő, ezzel a szemcsarnok sekélyebbé válik, a glaukóma hajlam nő. A lencse belső rostjainak zsugorodása rugalmatlanná teszi a lencsét, ez a preszbiopia (öregszeműség), míg a biofizikai és kémiai változások hatására a lencse átlátszósága csökken, kialakul a szürkehályog (katarakta). Az üvegtest elváltozásai kapcsán kialakul a korral járó elfolyósodás, aminek következménye lehet a határhártya szakadás, retina leválás. A retina elváltozásaikor az erek fala merevebbé válik, a keringés csökken, létrejön a makula degeneráció (65 év felettiek 10%-a, Mo-n 200 000!), a retina perifériájának degeneratív elváltozása, ami rövidlátókban gyakoribb. Ezt követően a látóideg könnytermelő és levezető rendszer valamint az orbitatartalom változásait, illetve azok következményeit mutatta be az előadó, majd részletesen foglalkozott a glaukómával.

A glaukóma lényege a retinális ganglionsejtek progresszív pusztulása – szögezte le Klukovits doktornő.



A glaukóma kezelésével összefüggésben gyógyszerészi szempontból igen fontos a kórkép elleni készítmények ismerete. Így került sor a béta-blokkolók, a karboanhidráz gátlók, a kolinerg szerek, a prosztaglandin analógok és a kombinációk terápiás alkalmazásának bemutatására. Továbbiakban a szaruhártya sérülések kezelésével, a műkönnyek alkalmazásával, majd a konjunktivitiszek (kötőhártya gyulladások) kezelésével foglalkozott az előadó, és ismertette a szemészeti fertőzések kezelését, a gyulladáscsökkentő szemcseppek alkalmazását, valamint az allergia ellen alkalmazott szemcseppeket. Előadása záró részében sor került a diabéteszes retinopátia, a szürkehályog (katarakta) és az időskori makuladegeneráció kórlefolyásának ismertetésére és kezelésére.

Összegzésként az előadó leszögezte, hogy a kor előre haladtával visszafordíthatatlan élettani változások történnek a szemben. Az idős szemben kialakuló elváltozások egy része az életmóddal összefüggő, így megelőzésükben a megfelelő aktivitásnak, táplálkozásnak és a védelemnek kiemelkedő szerepe van. A szemészeti betegségek kezelése jórészt helyi hatású készítményekkel történik, melyek alkalmazása különös odafigyelést igényel (cseppentés technikája, sterilitás). A szemészeti betegségek progressziója gondos kezeléssel lassítható, amihez az eredményes gyógyszerész-beteg együttműködés is hozzájárulhat.

A pénteki nap programját Gyurcsáné Kondrát Ilona dietetikus szakértő előadása zárta, aki az időskorúak táplálkozása egyes kérdéseivel foglalkozott. A táplálkozási rizikó átlagosan 35 %, egyes betegségekben 20-80 %. Túltápláltság mellett is kialakulhat minőségi éhezés (pl. hipovitaminózis)- vezette be gondolatait az előadó, majd táplálkozási ajánlásokat fogalmazott meg az egészséges magyar felnőtt lakosság számára. Ennek során kitért a változatos összetétel, a zsiradék csökkentése, a sómennyiség mérséklése, a heti néhány alkalommal való édesség, naponta tejtermék, zöldség, főzelék, gyümölcs és rostos gabonatermékek fogyasztásának jelentőségére. Felhívta a figyelmet a naponta többszöri étkezés és a folyadékfogyasztás, a mozgás kiemelt fontosságára, a dohányzás mellőzésére, az energia egyensúly, valamint a kívánatos testtömeg fenntartására.



A táplálkozást is befolyásoló leggyakoribb betegségek kapcsán a megelőzésre és kezelésre fókuszálva bemutatta az egyes kórképek esetén alkalmazandó helyes étrendi elemeket. A szív-, és érrendszeri problémák esetében külön súly érdemes fektetni az antioxidánsokat, fitoszterineket, mikroelemeket, rostokat, omega-3-t tartalmazó táplálékok fogyasztására. A daganatos betegségek esetében az antioxidánsok, rostok, mikroelemek, az emésztőrendszeri problémák esetében a zsír-, rost-, fűszer „szegény” táplálék, a diabetes esetében kitüntetett fontosságú a meghatározott mennyiségű energia bevitellel összefüggő szénhidrát fogyasztása, míg a csontritkulás kapcsán a kalciumban és D-vitaminban gazdag fehérje fogyasztása preferálandó. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a mozgásszervi problémák esetében jelentősen csökken a szervezet energiaigénye, amit a táplálkozás során érdemes ugyancsak súlyozottan figyelembe venni. Ismertette a szervezet időskori sajátosságait, az ízlelő bimbók száma jelentős csökkenését, a fogak elvesztése és pótlása kérdéseit, a szaglás romlása, az izmok tömege, ereje csökkenése és a szomjúság megszűnő érzékelése problémáit. A táplálkozás lényeges időskori problémáit a táplálkozási ismeretek hiánya, igénytelenség, egyhangúság, anyagi problémák jellemzik, de szerepet játszik az evés, mint örömforrás is. Zárásként a táplálkozást befolyásoló leggyakoribb betegségeket mutatta be, majd a fehérje, szénhidrát, rostok, zsír, energiát nem adó tápanyagok, vitaminok, só, folyadék helyes arányokban való fogyasztására, és a mozgás jelentőségére hívta fel a figyelmet.